Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Terray László: Vájta Vilmos emlékezete

szolgálatát a helyén pontosan végezné, de perspektivikusan nézne és látna. Ahogyan a Credo szerkesztőjétől a cikkre szóló megbízásban ezt a mondatot olvastam: „globálisan gondolkozni - lokálisan cselekedni". TERRAY LÁSZLÓ Vájta Vilmos emlékezete Vájta Vilmos váratlan elhunytától nemcsak Magyarországon emlékeztek meg. Harding Meyer professzor, sok éven át munkatársa a strasbourgi Ökumenikus Kutatóintézetben, a Lutheránus Világszövetség sajtószolgálatának adott nyilatkozatában többek között ezt mondta: „Nemcsak hozzátartozói és sok országbeli számtalan barátja gyászolja, hanem a világ evangélikus egyházai is."Külföldi napilapok is megemlékeztek róla. A legnagyobb stockholmi és göteborgi napilapban, a Dagens Nyheterben és a Göteborgpostenban Helge Brattgárd püspök, maga is neves Luther-kutató, írt róla megemlékezést. Röviden ismerteti életútját, ír Ordass Lajossal való barátságáról, genfi és strasbourgi munkásságáról, majd így folytatja: „Küzdelmes éveken át mindvégig hű maradt Ordasshoz és egyházához. Mikor 1956-ban kitört a forradalom Budapesten, Vájta lelkes és tartalmas beszédet intézett a lundi egyetem diákjaihoz. Doktori disszertációját Luther istentiszteleti teológiájáról 1952-ben védte meg a lundi egyetemen, s egyike lett élenjáró Luther-kutatóinknak. Bibliográfiája 187 tudományos könyv és cikk címét foglalja magában, ezek közül sok jelent meg más nyelveken is. 35 gyűjteményes kötetet szerkesztett aktuális teológiai témákról, hazájának folyóirataiba is sok cikket írt. Nyugdíjas éveiben Alingsásból leginkább magyar nyelvű munkái jelentek meg. Teológiai munkásságának középpontjában a krisztológia állt, reformátori egyházfogalma erős hangsúlyt helyezett a szentségekre. Ugyanakkor idegen volt számára a dogmatikai részletek feletti vita. Nem túlozta el az aprólékos részleteket, mert tisztában volt azzal, hogy ilyen módon csak szegényítené az evangélium üzenetét. Tudományos munkásságával elsősorban szilárd teológiai alapot kívánt adni az egyház igehirdetésének, tanításának és pasztorális szolgálatának. Teológiájának mélyebb dimenziót adtak a hit belsó' életére vonatkozó, itt Svédországban kevésbé ismert munkái, amelyekben különösen is hangsúly volt az imádságon. Jelentős helyet foglal el Vájta teológiájában az ökuménika. A strasbourgi évek során jelentós munkát végzett az ökumenikus párbeszédekben való részvételével, a római katolikus egyház felé éppúgy, mint a keleti ortodoxokkal és anglikánokkal folytatott dialógusok terén. Mindig tisztában volt azzal, hogy az igazi ökumenikus lelkület előfeltétele a saját teológiai identitás. Ezért alapvetően foglalkozott a dialógussal mint »teologiai alapelwel«. Erről 1971-ben alapvető munkája jelent meg. De napjaink aktuális teológiai