Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az életről - Pásztor János: Az értelmesek értik
nem önmagába fordul vissza, hanem az ígéret és beteljesedés mozgástörvényei szerint folytonosan halad előre: minden beteljesedés újabb ígéretet hordoz, és várakozásra bíztat. A legnagyobb beteljesedés az Inkarnáció, mely Krisztus Lélek által való újabb és újabb jelenlétének ígéreteit hordozza magában, egészen az Ó visszajöveteléig az idő végéig, mely az új ég és új föld ígéretével továbbra is a jövő felé fordít. 5 Az Egyház és teológiája ellenőrzése alól kiszakadó európai gondolkodás a maga belső dinamikája szerint fejlődik, de továbbra is bizakodva, optimizmussal tekint a jövő felé. Mintha az emancipált, szekularizálódott gondolkodást a bibliás dinamika repítette volna fel a magasba, ahol azután az attól mint hordozó rakétától elszakadva, saját mozgástörvényei szerint folytassa útját. Ezt a szekularizált optimizmust tovább erősítette a felgyorsuló ipari-technikai fejlődés, mely alkotásaival szinte mindenkit elkápráztatott. A század elején az első sikeres repülések után (Wright-testvérek) arról írtak a nagy párizsi és londoni újságok, hogy a repülőgép véget vet egyszer s mindenkorra a háborúnak, mert közel hozza egymáshoz, és testvérré teszi az embereket. Ez az optimizmus került ugyan krízis helyzetekbe, de ezekből az újabb sikerek kiutat jelentettek. Az elsőnagy krízist az első világháború 6 jelentette, amikor először használtak repülőgépeket emberek legyilkolására. Később sorozatban jöttek és jönnek a sikerek és a válságok: a Holocaust, Hirosima és Nagaszaki, a kibontakozó atomkorszak, majd egyre növekvő jelentőséggel a környezetszennyezés. Ezeken, a technika fejlődésétől is segítve, sikerrel átjutott a modern optimizmus. Legutóbb az elektromos távközlési forradalom csodáival - mesterséges bolygók segítségével folytatott televíziós adások, az Internet világhálója, és az E-mail - kapott újabb muníciót az optimista jövővárásra. Mindezek ellenére napjainkban ez a többszáz éves optimizmus kimerülni látszik. Világossá lett, hogy az immáron önmaga és környezete teljes elpusztítására is hatalmas ember, nem képes a saját bűnei okozta krízisek eredményes kezelésére. A kialakulóban lévő szemléletet a teljes pesszimizmus jellemzi. Ez mutatkozik még a sci-fi könyvekben és filmekben is, melyek nagyon sötét jövőképet tárnak az emberek elé. A legtöbb amerikai sci-fi filmben valami nagy katasztrófa után a civilizáció romjai között szétrombolt karosszériájú, de - jellemző módon még mindig mozgó - autókon rohangálnak, és gyilkolják egymást az emberek a katasztrófát ugyancsak túlélt automata fegyvereikkel. Ezek a filmek és írások kifejezik azt a pesszimista világszemléletet, melyet posztmodernnek neveztek el, mert a modern korok korlátlan optimizmusa végéhez ért. A régi történetek elveszítették vonzerejüket, - mondja a posztmodern egyik jelentós gondolkodója. 7 Nincs egyetemes erkölcsi mérce, és alig van reménység. Ami megmaradt az ugyancsak pusztulás előtt álló régi római civilizáció carpe diem s életszemlélete, mely a modern fogyasztói társadalom, a média segítségével mesterségesen gerjesztett, valójában soha be nem teljesedő várakozásai között alakult ki. Mindennek okát elsősorban három tényezőben láthatjuk: 1. Kiderült, hogy a technikai civilizáció csodákat létrehozó tevékenységével lassan, de egyre gyorsuló mértékben fosztja meg az egész emberiséget a lét alapvető feltételeitől. Az ember, a neki adott isteni parancsot figyelmen kívül hagyva 9 , nem úgy művelte a földet, hogy azt megőrizte volna (lMóz. 2,15). Önpusztító civilizációt alakítottunk ki: Földünk, vizünk és levegőnk egyre mérgezettebb körülöttünk. 10 2. Minden eddiginél nyilvánvalóbbá lett, hogy a technikai civilizáció mindenekelőtt az eredményesebb gyilkolást szolgálja. Már Lamekh dicsekedett azzal, hogy a fia által készített karddal gyilkolt. (lMóz. 4,22-24.) Az atomenergiát először gyilkolásra használtuk. A computereket és az E-mailt is hadi célokra fejlesztették ki.
