Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az életről - Pásztor János: Az értelmesek értik

Láthattuk a közelmúltban a ruandai és kelet-kongói menekülttáborokat, melyekben nem volt sátor, nem volt víz, de ott voltak a legmodernebb kézifegyverek. Vörösmarty - Jeremiás próficiáját visszhangzó - múlt századi látomása valósul meg napjainkban minden eddiginél nyilvánvalóbban: „midőn azt hinnők, hogy tanul, Nagyobb bűnt forral álnokul. Az emberfaj sárkányfog vetemény. Nincsen remény. Nincsen remény."

12 3. Francis Fukuyama, amerikai-japán író még tíz évvel ezelőtt is úgy beszélt a Nyugatnak a kommunizmus összeomlásával bekövetkezett győzelméről, hogy ezzel a történelem vége elérkezett: Megvalósult a tökéletes rendszer. Itt vagyunk az egyetemes boldogság küszöbén. Közben kiderült, hogy a harmadik világ állapota egyre nyomorultabb, és a győztes első világ is egyre fenyegetőbb válságokkal küzd, melyekről naponta értesülünk.

13 Nem csoda, hogy eluralkodik a pesszimizmus, és sokan látják sötéten a jövőt.

14 Van-e visszaút a Szentírás vágyakozó-örvendezőjövőbe fordulásának reménységének visszanyeréséhez? Vajon azok, akik ezt próbálják megélni nem álomvilágba, „kancsalul festett egekbe" néznek-e? II. Jézus egyik hűséges tanúja, János apostol - a saját korai válságaival is szembenézve - igennel felel erre a kérdésre: „ ...tudjuk...". Ez a „tudjuk" szó János levelének a végén egy hármas állítás utolsó tagja. Köztük a második: „.. .Tudjuk, hogy... az egész világ gonoszságban vesztegel." Ez a vers rámutat arra, hogy a világ belső, saját dinamikáját nézve jogos Vörösmarty diagnózisa: Nincsen remény, mert eluralkodott a gonoszság. A modern technikai civilizáció, amit korunk egyik legjelentősebb Ószövetség kutatója Walter Brueggemann technológiai, katonai-fogyasztói társadalomnak („technological, military consumerism") nevez,

15 ugyanennek félelmetes illusztrációja.

16 János második állításában azonban a tudjuk szó arra is vonatkozik, hogy ő a vele hasonlóan gondolkodókkal, az Egyház népével együtt úgy tekint a bűn keserű levében forgó világra, mint akik Istentől vannak. Ebben a második állításban parallelismus membrorum-ma\ állunk szemben. Eszerint Isten népének Őhozzá való tartozása és a világ gonoszságban veszteglése összetartoznak. Az összetartozás azonban nem kozmológiai dualizmus. Ennek részleteire vonatkozóan azonban a harmadik „tudjuk" állításhoz kell fordulnunk. „De tudjuk, hogy az Isten Fia eljött." A kartéziánus gondolkodó én-ből kiinduló elmélkedéssel ellentétben János számára a kiindulópont a Krisztus-esemény, melyet az idézett mondatban tömören összefoglalt. A Fiú eljövetelének célja, hogy elhordozza a világ bűneit, és az élet teljességét adja az embernek. A történelem arról tanúskodik, hogy a Fiú eljövetelét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ritkán lehet találni olyan gondolkodót, akinek Jézusról rossz véleménye lenne. Beleépült a gnózis gondolatrendszerébe, az Iszlám tanításába, a szekularizált sokszínű európai gondolkodás is általában pozitívan értékeli az ő személyét és munkásságát. Ez vonatkozik még a marxizmusra is. Ki-ki arra törekszik, hogy a Názáretit beleillessze saját rendszerébe. Ez természetesen csak a róla szóló apostoli tanítás és az azt továbbadó keresztény tanúskodás megtagadásával lehetséges. Keresztény ezzel szemben az, aki személyes, szabad döntésével befogadja a Fiút, az igaz Istent. Ez az aktus a hit igen-je, mellyel befogadjuk az Ige és a Szentlélek által a hirdetett és a megcselekedett igében (sacramentum)

17 hozzánk közeledő Isten Fiát, aki magát kínálja nekünk. A szentségek - együtt azzal, hogy Krisztus közeledését a