Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az életről - Pásztor János: Az értelmesek értik
Aheisenbergi bizonytalansági reláció, a kvantumfizika valószínűségi princípiuma mint magyarázat a gondolkodás szerveződésében, Eccles újszerű gondolata. A véletlenszerű mozzanat megjelenése adhat magyarázatot az olyan kreatív gondolkodási teljesítményre, ami nem vezethető vissza a tapasztalati világból akkumulálódó ismeretekre. Ez az a transzcendens mozzanat, ami a gondolkodásunk jelenségeit bekapcsolja az univerzum általános törvényeibe. A rendszer, mely hordozza ennek a működésnek a lehetőségét komplexitásában meghaladja azt az elképzelést, amit Eccles több, mint 10 évvel ezelőtt ismert, és aminek alapján megfogalmazta a brain-mind probléma egy lehetséges megoldását. Ismeretelméletileg azonban olyan irányt jelölt ki, ami az agy-gondolkodás, test-lélek, anyag-szellem dichotomizált antagonizmusát [működésben* ellentmondását] föloldja. PÁSZTOR JÁNOS Az értelmesek értik „Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az 0 Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet." 1 János, 5:20 René Descartes, a 17. század gondolkodója a „modern filozófia atyja" óriási fordulatot hozott az európai gondolkodásba azzal, hogy a gondolkodó ént helyezte életértelmezése középpontjába. Vele kezdődtek el azok a szellemi mozgalmak, melyeknek kiindulási pontja „az én, mint a tapasztalat és megértés alanya" - Helmut Thielicke véleménye szerint. 1 Ez valóban nagy változást hozott, mivel addig a keresztény Európában Isten volt a gondolkodás közép- és kiindulópontja. Azelőtt a filozófia csak a teológia szolgálóleánya lehetett. Esetleg arra szolgálhatott, hogy az Istent - az ő közeledésekinyilatkoztatása nyomán, - hittel megragadó ember a maga döntését és annak következményeit átgondolja. 2 Descartes-nál és utána a Felvilágosodás kibontakozó filozófiájában a gondolkodó „én" kerül a középpontba: a gondolkodás antropocentrikussá válik. Ennek óriási hatása lett a teológiai gondolkodásra, és - a különféle „izmusokban" mutatkozó torzulásokat hozott létre, az életről vallott felfogásban is. I. A Felvilágosodás számára nem volt szükségszerű a vallással való teljes szakítás. Az azonban tény, hogy a hit és ismeret, teológia és a többi tudomány között szakadék támadt. 3 A szekularizálódott gondolkodás mégis megőrzött a bibliai hit és életértelmezés dinamikájából néhány lényeges vonást: így például a jövő felé bizakodva forduló magatartást. A Szentírás hatása a közgondolkodásra - egyebek között - abban nyilvánult meg, hogy a sok primer kultúrára jellemző, önmagába visszatérő ciklikus 4 , vagy a mozdulatlanságot alapnak tekintő statikus időszemlélet helyet adott a bibliai látásnak. Ennek lényege, hogy az időnek van kezdete, és lesz vége is. Közben az idő
