Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az életről - Nagy Zoltán: Gondolatok a gondolkodásról és az agyról

a kulturális örökség és annak materiális megnyilvánulásai, filozófiai, teológiai, tudományos, történelmi, irodalmi, művészeti és technológiai ismeretek tartoznak. Továbbá a tudományos problémák megfogalmazásának és a kritikus argumetációnak a rendszere tartozik ide. A gondolkodás filozófiai, ismeretelméleti megközelítéséhez egy biológiai kísérletsorozat ad támpontot. Gondolkodási feladatot végző kísérleti személynél, szenzorosán deprivált [érzékelésében korlátozott! helyzetben (a gondolkodási feladat közben perceptív működést kizáró helyzetben) az agyi anyagcsere fokozódását elsősorban a homloklebeny asszociációs területein lehetett kimutatni. Tehát a néma gondolkodás jól kimutatható változást okoz az agyban, ez különböző, a gondolkodási feladat jellegétől függően különböző lokalizációjú lehet. Két lehetséges megközelítésben lehet magyarázni a jelenségeket. A materialista (paralellizmus, epifenomenalizmus, vagy identitás teória) megközelítés szerint a gondolkodás minden mozzanata egy adott terület neuronális működéséhez kötött. Popper szerint ez a megközelítés az első világ zártságát tételezi fel. A másik dualisztikus interakcionalista megközelítés. E szerint az első világ a gondolkodásban az öntudat által meghatározott második világgal kerül kapcsolatba a liaison (asszociációs) agyon keresztül (lásd később). Ezzel szemben a kritika úgy hangzik, hogy a nem materialista jellegű gondolkodás megtud-e valósulni az agyi struktúrában. Ezen a ponton egy kvantumfizikával foglalkozó elméleti fizikus, Margenau segíti tovább okfejtésünket. Az elemi részecskék bizonyos körülmények között se nem energia, se nem anyagi természetűek. Különböző megnyilvánulásaikat a véletlen határozza meg. Margenau ehhez hasonlónak ítéli a brain-mind (agy-gondolkodás) dilemmát, azaz a komplex agyi működést olyan neuronok biztosítják, amelyekre ugyancsak a véletlenszerű megnyilvánulások a jellemzőek. Ez a véletlenszerű változás külső energia nélkül következik be. A gondolkodásnál tehát a neuronok véletlenszerű állapota energiaközlés nélkül határozza meg az agyi aktivitást. Ennek alapján az első világ anyag- és energiafüggő, míg a második, a mentális események tere nem az. A brain-mind interakció hasonló a kvantummechanika valószínűségi teréhez, mely se nem energia, se nem anyag, mégis van hatása a részecskékre. Még specifikusabban szellemi koncentráció, figyelemkészülődés vagy tervezett gondolkodás olyan neuronális változásokat okoz, ami hasonló a kvantumfizika valószínűségi teréhez. Mi lehet ez a neuronális állapotváltozás, mely nem energiafüggő, s mely megfelel a fenti kritériumoknak? Ez Eccles szerint a szinaptikus (ingerület továbbító) jelenségekben keresendő. Mint ismeretes a sejtek mintegy 10 000 szinaptikus kapcsolattal rendelkeznek. Egy-egy preszinaptikus aktív zónában mintegy 30-50 apró hólyag, vesiculum van. Egy-egy vesiculum 5-10 000 transzmitter molekulát tartalmaz. A sejt aktív működésénél is csak a vesiculumok egy része ürül és idéz elő a másik idegsejt membránján olyan változást, ami végül is egy ingerületi hullám indulását a neuron aktiválódását idézi elő. A vesiculumok ürülésének valószínűsége a liaison (asszociációs) agyi területeken hasonló a gondolkodás, a figyelem esetén, mint ahogy azt a kvantummechanikai modellben leírták. A vesiculumok mozgása és viselkedése megfelel a heisenbergi bizonytalansági relációban megfogalmazott princípiumoknak. Lényegében a preszinaptikus vesiculum már membránnal érintkező részén bekövetkező változás a membrán megnyílásának valószínűsége határozza meg a rendszert. A preszinaptikus vesiculumok helyzete véletlenszerű, és megteremti a lehetőséget a mentális működésre. A mentális intenció [a tudatnak valamely tárgyra irányulása], a szinaptikus működés valószínűségét megváltoztatja. Más szóval a mentális intenció reliabihtása függ a vesiculumok véletlenszerű állapotától. Ez az állapot nem külső energiától függő.