Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - Bozóky Éva: Tóbiás Áron: A magyarok vére - Bodrog Miklós: Gyermekáldozat

Tóbiás Áron: A magyarok vére Rómában, a Kapitóliumi Múzeumban van egy hatalmas terem. Végeláthatatlan polcain már­vány mellszobrok sorakoznak. Jó - bár ismeret­len - művészek alkothatták őket, mert a hatá­rozott karakter-jegyeket viselő arcok némasá­gukban is felelnek tűnődő kérdésünkre: — kik vagytok ti, kétezer év előtti, császárkori em­berek? Kik vagytok, milyenek vagytok, és mely sors adatott néktek?! Ez a végtelennek látszó bolyongás az arc­mások csarnokában jutott eszembe Tóbiás Áron könyvét olvasva. Ha utódaink egyszer majd megkérdik: kik voltatok ti, 20. századbeli ma­gyarok, miként tudtátok elviselni a kort, amely­ben születtetek? - válaszul kézbevehetik ezt a csaknem 700 nagyalakú oldalt számláló köte­tet: íme, a kor magyarjai itthon, a szomszédos országokban és szerte a világban. Tóbiás Áron 200 írást összegyűjtő, encik­lopédiának is mondható kötete 40 esztendő eseményeit is rögzíti, ám maga a rögzítés az utóbbi 10 évben történt, hiszen 1957-től kezd­ve irodalomtörténészi területre száműzetett ez a vérbeli újságíró, akit alkat és tehetség eredendően arra szánt, hogy tollal és mikro­fonnal örökítse meg mindazt, amit lát, vagy aminek látása végett fáradhatatlanul indul távoli, porlepte utakra, mint valami újkori Tinódi Lantos Sebestyén. (Irodalomtörténészi munkája is fölöttébb eredményes volt, hiszen újságírói erényei ott is érvényesültek: száza­dunk magyar és külföldi nagy íróiról tudott érdekesen - tehát tanító erővel - szólni, tőlük gyűjteményes műveket - leveleket, vallomá­sokat, bibliográfiákat - közzétenni.) A jelen kötetnek kissé vérfagyasztó címe az ismert francia írót, Albert Camus-t idézi: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország töb­bet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt húsz eszten­dőben" - írja a francia író 1958-ban, A magya­rok vére című írásában. Ugyanakkor kapott Nobel-díjának nagy részét is a bebörtönzött magyar pályatársak támogatására fordítja. Ákötet első, mintegy félszáz cikket felölelő fejezete az 1956-os forradalommal és az azt követő évek korrajzával foglalkozik, a megtor­lás vértanúival és túlélőivel, az egymáshoz csak szenvedésben hasonló, de sokféle emberi sorssal. Aztán mintha felmenne egy függöny, kitárul a világ, s amint a Dsida Jenő vers mondja: „Magyarok Afrikában, Ázsiában, Pá­rizsban vagy Amerikában, üljetek mellém!" ­megszólalnak a szétszóródás magyarjai, akár Trianon, akár a maguk végzete ragadta távol­ba őket. Akad köztük börtönviselt püspök; templomépítő, gyülekezetét nyelvében is meg­őrzőlelkész; művész, költő, orvos, mérnök, min­denféle szakember, egy nép aranykincse. Mind­egyikük becsületet szerzett a magyar névnek a nagyvilágban, és őriző pásztora volt népének a közeli szomszédságban. Végül hazaérkezünk: az itthoni „hódoltságban" maradottak közül számol be életéről még több mint félszáz jeles emberünk. Tóbiás Áron nagyszabású korrajzának ­pontosabban: a korszak tükröződésének az egyén életében - a Magyar Enciklopédia cí­met is adhatnánk. Ez az enciklopédia nem törekszik teljességre - nem is teheti -; az írások műfaja és terjedelme nem ad lehetősé­get nagyobb elmélyedésre (sokakról szeret­nénk még többet tudni), de amit ad, az tenger­sok tudással gyarapítja a jelenkor történelmét illető ismereteinket; erősíti olvasóiban a nem­zeti összetartozás érzését, és hála az író szép stílusának, gazdag irodalmi műveltségének, nem utolsósorban gyönyörködtet is. Mert ol­vasmányainkból csalt az válik élménnyé, csak az marad meg bennünk, amit gyönyörűséggel olvashatunk. Bozóky Éva Gyermekáldozat Részlet Bodrog Miklós Anyagyógyászat című könyvéből. Kairosz és Szent Gellért Kiadó, Bu­dapest 1998. 96 oldal, 480,- Ft. Ha nem kezdettől fogva igyekezett a szülő a gyerekét az életnek nevelni (s nem önmagá­nak), majd nem vetett éretten számot a köze­ledő öregkorral, akkor „esik meg a legköny­nyebben, hogy már nem képes felnőtt gyere­keit elereszteni önálló, szabad életútjukra, mert még szüksége van rájuk, bármily tetsze­tősen magyarázza is önmagának ezt a fogva-

Next

/
Thumbnails
Contents