Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Kulturális figyelő - Bozóky Éva: Tóbiás Áron: A magyarok vére - Bodrog Miklós: Gyermekáldozat
Tóbiás Áron: A magyarok vére Rómában, a Kapitóliumi Múzeumban van egy hatalmas terem. Végeláthatatlan polcain márvány mellszobrok sorakoznak. Jó - bár ismeretlen - művészek alkothatták őket, mert a határozott karakter-jegyeket viselő arcok némaságukban is felelnek tűnődő kérdésünkre: — kik vagytok ti, kétezer év előtti, császárkori emberek? Kik vagytok, milyenek vagytok, és mely sors adatott néktek?! Ez a végtelennek látszó bolyongás az arcmások csarnokában jutott eszembe Tóbiás Áron könyvét olvasva. Ha utódaink egyszer majd megkérdik: kik voltatok ti, 20. századbeli magyarok, miként tudtátok elviselni a kort, amelyben születtetek? - válaszul kézbevehetik ezt a csaknem 700 nagyalakú oldalt számláló kötetet: íme, a kor magyarjai itthon, a szomszédos országokban és szerte a világban. Tóbiás Áron 200 írást összegyűjtő, enciklopédiának is mondható kötete 40 esztendő eseményeit is rögzíti, ám maga a rögzítés az utóbbi 10 évben történt, hiszen 1957-től kezdve irodalomtörténészi területre száműzetett ez a vérbeli újságíró, akit alkat és tehetség eredendően arra szánt, hogy tollal és mikrofonnal örökítse meg mindazt, amit lát, vagy aminek látása végett fáradhatatlanul indul távoli, porlepte utakra, mint valami újkori Tinódi Lantos Sebestyén. (Irodalomtörténészi munkája is fölöttébb eredményes volt, hiszen újságírói erényei ott is érvényesültek: századunk magyar és külföldi nagy íróiról tudott érdekesen - tehát tanító erővel - szólni, tőlük gyűjteményes műveket - leveleket, vallomásokat, bibliográfiákat - közzétenni.) A jelen kötetnek kissé vérfagyasztó címe az ismert francia írót, Albert Camus-t idézi: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt húsz esztendőben" - írja a francia író 1958-ban, A magyarok vére című írásában. Ugyanakkor kapott Nobel-díjának nagy részét is a bebörtönzött magyar pályatársak támogatására fordítja. Ákötet első, mintegy félszáz cikket felölelő fejezete az 1956-os forradalommal és az azt követő évek korrajzával foglalkozik, a megtorlás vértanúival és túlélőivel, az egymáshoz csak szenvedésben hasonló, de sokféle emberi sorssal. Aztán mintha felmenne egy függöny, kitárul a világ, s amint a Dsida Jenő vers mondja: „Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizsban vagy Amerikában, üljetek mellém!" megszólalnak a szétszóródás magyarjai, akár Trianon, akár a maguk végzete ragadta távolba őket. Akad köztük börtönviselt püspök; templomépítő, gyülekezetét nyelvében is megőrzőlelkész; művész, költő, orvos, mérnök, mindenféle szakember, egy nép aranykincse. Mindegyikük becsületet szerzett a magyar névnek a nagyvilágban, és őriző pásztora volt népének a közeli szomszédságban. Végül hazaérkezünk: az itthoni „hódoltságban" maradottak közül számol be életéről még több mint félszáz jeles emberünk. Tóbiás Áron nagyszabású korrajzának pontosabban: a korszak tükröződésének az egyén életében - a Magyar Enciklopédia címet is adhatnánk. Ez az enciklopédia nem törekszik teljességre - nem is teheti -; az írások műfaja és terjedelme nem ad lehetőséget nagyobb elmélyedésre (sokakról szeretnénk még többet tudni), de amit ad, az tengersok tudással gyarapítja a jelenkor történelmét illető ismereteinket; erősíti olvasóiban a nemzeti összetartozás érzését, és hála az író szép stílusának, gazdag irodalmi műveltségének, nem utolsósorban gyönyörködtet is. Mert olvasmányainkból csalt az válik élménnyé, csak az marad meg bennünk, amit gyönyörűséggel olvashatunk. Bozóky Éva Gyermekáldozat Részlet Bodrog Miklós Anyagyógyászat című könyvéből. Kairosz és Szent Gellért Kiadó, Budapest 1998. 96 oldal, 480,- Ft. Ha nem kezdettől fogva igyekezett a szülő a gyerekét az életnek nevelni (s nem önmagának), majd nem vetett éretten számot a közeledő öregkorral, akkor „esik meg a legkönynyebben, hogy már nem képes felnőtt gyerekeit elereszteni önálló, szabad életútjukra, mert még szüksége van rájuk, bármily tetszetősen magyarázza is önmagának ezt a fogva-