Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció kulturális értékei - Reuss András: Átéltük - Kísérlet a közelmúlt feldolgozására

Nem vitás, hogy Káldy szeretett volna elnök lenni, és mindent elkövetett, hogy elnök legyen. E törekvésében számíthatott a magyar állam támogatására. Ismételten Carl Mau szemére vetette, hogy nem támogatja jelöltségét. A főtitkár ezzel szemben újra és újra azt állította, hogy az egyetlen dolog, amit Káldyért tehet, hogy mindent elkövet a szabályszerű választás biztosítására, amennyiben a tagegyházak vagy a delegátusok Káldyt jelölik. Akkoriban úgy éreztük, hogy a világgyűlés idejére kivételes állapot van érvényben a siker érdekében. Ma azonban már tudjuk, hogy mindez egy új korszak nyitánya volt. Senki sem sejtette, hogy mit hoz magával a jövő. Mérleg Aligha lehetséges a magyarországi egyházak és az ökumené egymással való kapcsolatait, az ökumenikus mozgalom képviselőinek és az ökumenikus nyilatkozatoknak a hatását, ezeknek a hazai egyházak részéről történő elfogadását vagy elutasítását, vagyis a hatást közös nevezőre hozni és egy rövid mondatban összefoglalni. Szemükre lehet vetni, hogy az ökumenikus mozgalom képviselői - mai mértékkel mérve - sokszor túl óvatosan mozogtak a kelet-európai parketten, s azt is, hogy a magyarországi egyházak akkori képviselői - ugyancsak mai mértékkel mérve túlságosan konformok, túlságosan lojálisak voltak. Mégsem szabadulhatunk attól a gondolattól, hogy Isten igéje - sokszor az egyes küldöttek ellenére is, de talán mégsem egészen csak nélkülük, - megszólalt és hatott. Ez nem a szolgákat igazolja, hanem Isten dicsőségét hirdeti. Olyan iskola volt ez, amely évtizedekig tartott. Vajon tanultunk-e belőle valamit keleten és nyugaton? Vagy minden megy tovább úgy, ahogy mindig is volt? Irodalom Barth Károly és a magyar egyházpolitikai helyzet. 1. Református egyház a „vasfüggöny mögött". (Közli: Groó Gyula) 2. Nyílt levél a magyarországi református egyházban élo barátaimhoz. Lelkipásztor 1948,6,232-237. Benczúr László: „et nos mutamur" Interjú önmagammal 1995 végén. A szerző magánkiadása. Budapest, 1996. 59. old. Benczúr László: Miért hallgatott el Barth 1956-ban? Lelkipásztor (72) 1997, 9, 342-344. Bereczky Albert: Ami keskeny utunk. In: Bereczky Albert: Hálaadás. Igehirdetések, előadások, cikkek, tanulmányok. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya: Budapest, 1980. 175. old. 87-100. - Megjelent még: Theologiai Szemle 1961, 3-4, 65-69. Berggrav, Eivind: A világ feszültségei és Krisztusban való egységünk. (Az EVT evanstoni nagygyűlésén elhangzott előadás) Lelkipásztor 1954, 11, 489-494. Interjúk néhány kortárssal „Amszterdam - 1948" jelentőségéről: Benczúr László, Berki Feriz, Czeglédy Sándor, Szabó Imréné Szabó Éva. In: [Ötven] 50 éves az Ökumenikus Tanács Magyarországon. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa: Budapest, 1993. 248.1. 59-74. Nagy Gyula: Amszterdam visszhangja. Lelkipásztor 1949,1, 27-29. Niebuhr, Reinhold: Miért hallgat Barth Magyarországról? Fordította Jutási Angelika. Credo (3) 1997, 1-2, 43-48. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. [I] Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta: Szépfalusi István. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem: Bern, 1985. 460 1. Ottlyk Ernő: Harmincéves az Egyházak Világtanácsa. Lelkipásztor (53) 1978, 5, 270-276. Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez. Szerkesztette és a jegyzeteket összeállította: Bárczay Gyula. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem: Bern / Budapest, 1992. 4241.