Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Elek Károly: Nyolc éves a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola

mel láttuk, hogy 1998 elején a képviselő-testület csaknem egyhangúan elfogadta az iskola pedagógiai programját. (Ebben szerepe lehetett az iskola jó hírének, a másfél-kétszeres túljelentkezésnek is.) Ez kifejezetten egy keresztény iskola programja. Néhány részlet: „Az intézmény létrehozásakor az iskolai neveléssel szemben megfogalmazott elvárások időtállónak bizonyultak..." (Ezeket „Az Iskoláról" című írás foglalja össze.) „Az ökumenikus keresztény erkölcsiség talaján a nevelés az értékek elfogadását és megvalósításra törekvést kívánja az egyénbe ültetni. Ugyanakkor tudott, hogy a nevelés nem csupán a családi otthon falai között történik, hanem abban a társadalmi környezet is részt vesz. A szűkebb környezet nemcsak a közvetlen nevelő célzatú hatásával nevel, hanem egyéb hatásaival is, hiszen maga a nevelés a magatartási példákkal is történik. Úgy fokozott követelmények fogalmazódnak meg a pedagógusokkal szemben is." „Az Iskoláról"-ból: „Kiválasztásuknál a főbb irányelvek: jó szakmai felkészültség, rendezett családi élet, vegyék komolyan kereszténységüket és az ökumenizmust fogadják el az iskola koncepcióját, legyenek készségesek beilleszkedni a tantestület közösségébe. Felekezeti szempontok nem érvényesülnek, nincs kapcsolat a gyerekek felekezeti megoszlása és a pedagógusok vallási hovatartozása között még a hittanoktatók vonatkozásában sem" Ismét a programból: „A bibliaismeret - etika tantárgy iskolai oktatása talán a legmarkánsabb sajátossága az intézményünknek. Ez nem felekezeti hittan, hanem olyan tantárgy, melynek célja a három történelmi keresztény-keresztyén egyház által elfogadható közös hittananyagra épülő erkölcsi rendszer megismertetése..." Ökumenikus iskolákkal szemben gyakori az a vád, hogy összemossák a felekezeti különbségeket, a vallási közömbösséget segítik elő. Egységre törekedni csak különbözők tudnak. Nem akarjuk összemosni a felekezeti különbségeket. Arra törekszünk, hogy a katolikus, az evangélikus, a református stb. egyházához hű, annak értékeit tisztelő, sőt arra büszke katolikus, evangélikus, református stb. legyen (pedagógust és szülőt is beleértve), ugyanakkor ismerje meg és el a másik értékeit, hagyományait és szokásait, azokból gazdagodva. (A szentségekhez is ily módon juthat.) Ez is indokolja, hogy nem felekezeti hittanok kerültek az órarendbe, amit először néhány helyi lelkész nehezen tudott elfogadni. Volt olyan gyanú is, hogy az iskola alapítását kezdeményezők saját egyházi vezetésük kritikájaként, de legalábbis a felügyeletét elkerülendő akartak ökumenikus iskolát. A tény azonban az, hogy egyszerűen értékesebbnek tartották az ökumenikus vállalkozást, vállalva az ezzel járó várható többlet nehézségeket. Világos volt az is, hogy az ökumenizmus jelenlegi magyarországi szintjén ezt csak ilyen alulról jövő kezdeményezéssel lehet megvalósítani. Az egyházak részéről ellenszenvet nem tapasztaltunk. Olyan megjegyzést azonban hallottunk, hogy ő ugyan kedveli iskolánkat, de nem szeretné, hogy sok ilyen lenne az országban: a tiszta ügy a felekezeti iskola. A törvényhozást is hasonló felfogás befolyásolhatta; nem kedvez az ökumenikus iskoláknak. Ugyanakkor vannak tekintélyes egyházi személyek, akik bíztatják és segítik az iskolát. Fontos kérdés még az iskola szellemiségének - az egyházi iskolákéhoz hasonló stabilitása, hogy idővel ne alakuljon például egyszerű semleges iskolává, vagy ne sérüljön keresztény, illetve ökumenikus jellege, hogy a szülők hosszú távon tudják, mit várhatnak az iskolától. Ennek eszközei az iskola célját, törekvéseit rögzítő iratok (Az Iskoláról. Pedagógiai Program). Meghatározó az e törekvéseket magáévá tevő igazgató és a vezetése alatt dolgozó pedagógus közösség. Az előzőek összhangjára elsőrendű feladatként ügyel az Iskolaszék Egyesület (és amint az alapszabály előírja, az Iskolaszék is), amely feladat teljesítése a világnézetileg szükségszerűen semleges önkormányzattól nem várható el. Kezdetben csak remény volt, ma már bizonyosság, hogy az Iskolaszék Egyesület nem néhány „lelkes aktivista" gyülekezete, akik ha kifáradnak, elkopik az iskola keresztény, ökumenikus jellege. Mindig csatlakoznak az iskolát értő és nem kevésbé aktív tagok. Nem régen egy ökumenikus konferencián hangzott el, hogy „el kéne határoznunk, hogy amit együtt tudunk csinálni, azt csak együtt tesszük." Az iskola ilyen terület. Természetesen nem kérdőjelezzük meg az egyházak saját iskoláinak létjogosultságát, de jóval több ökumenikus iskolát szeretnénk hazánkban. Erre igyekszünk egy jól működő példát felmutatni. Elek Károly