Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Szerkesztői margójegyzetek

Szerkesztői margójegyzetek Gyülekezeti memoár-irodalom Korunkra jellemző, hogy a memoár irodalomnak újra megbecsült szerepe van, ezért ragadnak oly sokan tollat, és ezért övezi figyelem az olvasók részéről „a szubjektív történelmet" vagy „a történelmet alulnézetből" bemutató írásokat. Századunk végén van mire emlékezni Egyházunkban is megjelent a memoár irodalom egyéni és gyülekezeti szinten egyaránt. Több oka is van: — a költői vágy „szeretném magam megmutatni"; - vannak helyi értékek, amiket mások nem ismerhetnek; - az olvasókat szűkebb környezetük jobban érdekli, mint országos vagy globális összefüggések. Ez az amerikanizmus egyik fajtája (az átlag amerikai nem olvas országos lapokat). Úgy érzik többen, hamis információkhoz lehetett csak jutni évtizedeken keresztül és most korrigálni kell azokat. Ebben a keretben csak néhány jellemző publikációra villanthatunk fényt, a sort bárki folytathatja. A pécsi evangélikus egyház története. Pécs 1995. Noha a címlapon csak 1917-ig ígérik a gyülekezet történetét (a 17. századtól) 1944ig kapunk információt Dél-Dunántúl e jeles gyülekezetének életéről, ahol a kis mustármagból valóban nagy fa növekedett, Jézus ígérete szerint. Tamásy Tamás A Reménység Gyülekezete címen a zuglói gyülekezet történetét írta meg 1933-től 1998-ig. Alapozás, templomépítés, megtartás, omlás, újjáépítés, ráépítés fejezetek mutatják be egy fiatal önálló gyülekezet sorsát a II. világháború előtt, alatt és után. Hullámhegy és hullámvölgy váltogatta egymást. Ma él és izmosodik a sok próbát megélt gyülekezet az Evangélikus Egyház Teológiai Egyetemét is magába ölelve. Különösen kedvemre való, hogy Reménység címen rendszeresen kiadják szép formában, gondos előkészítéssel gyülekezeti lapjukat, mintegy a könyv folytatása ez. Levél Kőbányára az evangélikus gyülekezetnek 1997. 27 esztendő dokumentuma. Veöreös Imre lelkészjelentései. Jól tükrözik ezek a „levelek" egész egyházunk helyzetét is az utolsó évtizedekben. Hangulatos beszámoló jelent meg erről a kis könyvről a Theololgiai Szemle 1998/4. számában. Soprontól Nyíregyházáig, Kecskeméttől Békéscsabáig, Aszódtól Orosházáig kaptunk gyülekezeti, iskolai, múzeumi memoárokat. Kívánatos lenne valamennyit közkinccsé tenni... Lényegében ugyanez a műfaja a Würtembergi Magyar Protestáns Gyülekezet 50 éves történetének is (1947-97) kétnyelvű, 30 oldalas, nagyon jól szerkesztett, ízlésesen illusztrált füzete is. Isten ígéretét igazolja: „El nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled" (Józs 1,5). Gémes István, Gémes Pál és Varga Pál lelkész testvéreink szerkesztették. Már a 6. évfolyamához érkezett az Angliai Magyar Tükör kiadványa (Journal of the National Federation of Hungarians in England). Mivel a lap főszerkesztője Pátkai Róbert, nem csodálkozunk azon, hogy rendszeresen jelenik meg egyházi tárgyú anyag is, olykor kifejezetten evangélikus. A Magyar Világhíradó Rovata és a Hazai Tükör írásai néha nagyon hasznos, máshol nem-publikált híreket is eljuttatnak hozzánk. Bár nincs magyar vonatkozása, nem hallgathatok arról az élményről, amit a Lutherischer Dienst idei különkiadása (MLB) nyújt. Olykor szívfacsaró adatokat és képeket kapunk az oroszországi németek evangélikus gyülekezeteiről, az elmúlt évtizedekben más tudósításokból is (finn, svéd, német sajtóorgánumból), ebben a számban azonban annyi jó és örvendetes hír is van, ami reménytkeltő. Nem volt hiábavaló Dr. Georg Kretschmar (a FK-ban található német gyülekezetek püspöke) és Siegfried Springer, az európai Orosz területek püspökének hallatlan szervező munkája. * Életre kelt egy félévszázada elhangzott igehirdetés-sorozat: Scholz László, egykori zuglói lelkész a Római levélről tartott gyülekezeti igehirdetései. Principálisom (194950-ben) kitűnő teológus is volt, nemcsak jeles igehirdető. Szükségesnek érezte, hogy a Reformáció egyik legkedveltebb leveléről ő is hirdesse az evangéliumot. Amint az új reformátori teológia kitűnő képviselői Barth, Brunner, Nygren ugyanezt tették. A mi nemzedékünk bizonyára örömmel veszi kézbe a szépen gondozott Római levél-magyarázatot, a veretes mondatokat, cizellált kifejezéseket. Érdekelne, hogy a mai fiatal nemzedék mennyire tudja megbecsülni ezt a kincsünket? Kétségtelenül több ez a könyv, mint muzeális érték! Köszönet jár mindazoknak, akik nem engedték, hogy