Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Tanuljunk együtt! - Jutta Hausmann: A bölcsességről
TANULJUNK EGYÜTT! JUTTA HAUSMANN A bölcsességről Bibliatanulmány felnőtt keresztényeknek „Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem 1 ?" (Féld 8,1) „Bölcsesség", „bölcs ember" - ezek a szavak manapság már nem feltétlenül tartoznak szókincsünkhöz. Nyilvánvalóan mást kérdezünk, amikor a mindennapi életünkkel birkózunk. Feltűnően ellentétes viszont ehhez képest az a fellendülés, amit mindenek előtt az Ószövetség és az Ókori Kelet bölcsességteológiája indukált az utóbbi éveken a teológiai tudományban. 1 Mi teszi hát az ószövetségi és az ókori keleti bölcsességirodalmat ma igazán izgalmassá? Ha megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést, elsősorban az Ószövetségre koncentrálunk. Nem csak azért, mert a szerző ezen a területen jobban „otthon van", mint másutt, hanem azért is, mert az ószövetségi szövegek jó példaként szolgálnak a bölcsességirodalomra jellemző gondolkodásra és beszédmódra. A bölcsesség felé irányuló, újonnan felébredt érdeklődés egyik alapvető kiindulási pontja egy orientációt kereső társadalomban az, hogy a hokmahról, a bölcsességről szóló ószövetségi beszédnek elsősorban nem az emberi intellektussal van dolga, hanem annál sokkal átfogóbb. Nem az az ember bölcs, aki az évek folyamán sok olvasással és egyéb információgyűjtéssel egy sor információt halmozott fel és ennek segítségével aztán brillírozhat a beszélgetésekben. A bölcsesség alapvetően és automatikusan nem is az a tulajdonság, hogy valaki meg tud felelni egy bizonyos szakirányban dolgozó tudósként. Sokkal inkább az életmód gyakorlatában való bölcsességről van szó, az egyes ember vagy egy-egy közösség mindennapi sikeres életviteléről, amelyért az egyén viseli a felelősséget. Abölcsesség jelentése közeli az „életrevalóság" jelentéséhez. Ez azt jelenti, hogy bölcs lehet az értelmiségi ugyanúgy, mint az, aki kevésbé intellektuálisan fejezi ki magát - és ugyanez érvényes a bolondságra, amelyik nem az intelligencia hiányából adódik, hanem inkább a belátás megtagadásából. A &ó7csesseg(irodalom) nemzetközi, nem ismer semmiféle alapvető határt térben és időben. Az emberi tapasztalatok megfelelnek egymásnak, ugyanazok a négyezer évvel ezelőtti Egyiptomban, mint az ószövetségi vagy az újszövetségi időben Izraelben, az afrikai törzseknél évszázadunkban, vagy a jelenkor európai népeinél. Az aforizmagyűjtemények gazdagsága éppúgy, mint a (népi) példázatok gyűjteménye 2 és azok továbbadása, illetve azok újra és újra történő kiadása azt mutatja, hogy a rövid