Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Tanuljunk együtt! - Jutta Hausmann: A bölcsességről
mondatokba sűrített tapasztalatokat mindig továbbadták és átvették abban a tudatban, hogy azokban a viselkedésre és orientációra vonatkozóan évszázadok, só't évezredek alatt bevált tapasztalatokhoz juthatnak, melyet saját életükben is felhasználhatnak. Az aforizmagyűjtemények, példabeszéd-gyűjtemények legtöbbször profán módon megfogalmazott gyűjtemények. A bibliai példabeszédekben található bölcsesség (irodalom) is azt a benyomást kelti, hogy azokat nem elsősorban teológiailag fogalmazták meg, s ezért ez - mindenekelőtt a példabeszédek teológiai tartalma körüli - intenzív vitákhoz vezetett; s megpróbáltak a tapasztalatból származó bölcsesség (mindenekelőtt Péld lOff) és a teológiai bölcsesség (Péld 1-9; Jób; Préd) között különbséget tenni, sőt egymással szembeállítani. Nem szabad azonban ezen a ponton figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a kijelentésekkel - amelyeket mint tapasztalatból származó bölcsesség határoztunk meg - nem a teológiai kontextustól elválasztva találkozunk, hanem pusztán azok téma-meghatározásából kiindulva, melyek azonban a mindennapokra, és nem a nagy, vallásosán meghatározott témákra irányulnak; így e kijelentések felületesen szemlélve profánnak/világinak tűnnek. Az Ókori Kelet gyökeresen vallásos meghatározottságú volt, úgyhogy tisztán profán beszéd aligha volt elképzelhető. Megfordítva: azok a szövegek, amelyekkel a kutatásban inkább mint úgynevezett teológiai bölcsességgel számolnak, éppen úgy tapasztalatok és azok magyarázata alapján fogalmazódtak meg, úgyhogy igazán nem állítható szembe a tapasztalati bölcsesség és a teológiai bölcsesség. A bölcsesség ismerete látja az összefüggéseket a mindig ismétlődő tapasztalatok közt - ezen tapasztalatok származhatnak a természet és a technika kapcsolatából éppúgy, mint az emberek egymás közötti érintkezéséből. A természettel (éppúgy, mint a technikával) való érintkezésből adódó tapasztalatok az Ókori Keleten számtalan módon jutottak kifejezésre, s e megfogalmazások segítségével továbbadták a szerzett tapasztalatokat a következő generációnak, hogy életüket sikeresebbé tegyék. Az egyéni életmód, illetve a másokkal való együttélés tapasztalatai terjedelmes költeményekben jutnak kifejezésre (így például Jób és az úgynevezett „ókori keleti jóbi irodalom"; Préd.), vagy megfogalmazódnak példabeszédekben (Péld etc.). Feltűnő, hogy a költeményekben, illetve az elbeszélő irodalomban kritikus szembenállás található a tapasztalat által szerzett bölcsességgel, a Példabeszédek ezzel szemben a bölcsességet érvényes, továbbadandó tapasztalatként fogalmazzák meg. A továbbadandó tapasztalat a Példabeszédek 4 szerint tehát semmi esetre sem olyasvalami, aminek csak krízissszituációban van jelentősége. 5 A bölcsesség elsősorban nem krízist akar megoldani, hanem megakadályozni a kríziseket! A megélt tapasztalatok a nyelvben gyakrabban fordulnak elő, például példabeszédek, közmondások formájában továbbadják, de ez nem áll ellentétben azzal, hogy minden embernek szert kell tennie saját tapasztalatokra. A bölcsességirodalom tud az emberi tapasztalatok általános érvényéről, azok ismétlődéséről és sematizmusáról a generációk folyamán és különböző kontextusokban. Úgy érvényes minden korban: „Aki szereti az intelmet, okos lesz, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad." (Péld 12,1) éppúgy, mint ez: „Minden eszes ember okosan cselekszik, de az eszetlen bolondságot terjeszt." (Péld 13,16), vagy ez: „Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is." (Péld 16,28), vagy éppen az, hogy „Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír." (Péld 25,25). A bölcsesség éppen úgy tud azonban az egyes ember mindenkori tapasztalatának sajátosságairól is. Ezért tartjuk az Ószövetség bölcsességmondásait már bizonyos értelemben absztrakciónak. Nem egy-egy konkrét esetről beszélnek, hanem egy újra és újra visszatérő alapstruktúráról, amelyik az egyes megtörtént esetekből származó tapasztalatok mögött mutatkozik meg, amelyek tipikusak az emberi viselkedésre és állapotra. A bölcsesség érdeke, hogy ezekre az alapstruktúrákra rámutasson. De
