Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Kitekintés a nagyvilágra - Járosi Andor: Luther istentiszteleti reformja

az ember számára elsősorban a bűnbocsánatot jelenti. A bűnbocsánatban lehetséges egy hitben való új élet. Ez a hitben való új élet az igazi istentisztelet. Tehát csakugyan a hit az igazi istentisztelet, mint azt „Az egyház babiloni fogságáról" szóló könyvben olvastuk. A hit azonban Isten szabad szerzése és kegyelmi ajándéka. Az ember részéről nem más, mint elismerése annak, hogy Isten egyedül viszi véghez egész keresztyén életünket. Istennek ezt a tevékenységét jelzi Holl ezzel a kifejezéssel: Alleinwirksamkeit Gottes. De éppen itt vetődik fel a kérdés, hogyha a hiten kívül más istentiszteletet Isten nem akar, lehet-e akkor kultikus, illetve liturgiái aktusról szó. Az istentiszelet a hívő földi körülményeinél fogva csak istentiszteleti tevékenység által lehetséges. Az bizonyos, hogy az a keresztyén istentisztelet liturgikus tevékenység formáj ában, Krisztus úrvacsorájában vette kezdetét s így Luther, ha az istentisztelet lényegét a hitben nézi is, ezzel nem azt teszi, hogy megtagadja a liturgiái tevékenységet, hanem egy feszültséget éreztet, mely az istentisztelet és liturgia között van. Az evangélikus istentiszteleti reformtörekvéseknek a lehetősége örök időre itt rejlik. Mert e szerint minden liturgiái cselekvés csak utalás az igazi istentiszteletre. A liturgia tehát emberi próbálkozás, egyszerű lehetősége az istentiszteletnek. Egyáltalán nem biztosítja az Isten jelenlétét és hatását. Isten jelenléte az Igében és a hitben szenteli meg az istentiszteleti cselekményt, időt, helyet. Az Ige is, és a hit is, isteni ajándék. Míg a liturgiái cselekmény mindig a jelenvaló világ síkján folyik le és marad meg, addig csak alkalom Isten számára, melyet a Feltétlen saját akarata szerint használ, illetve nem használ fel. Az istentisztelet és liturgia kérdése éppen ezért tulajdonképp Istenkérdés. A hit Isten munkája a szívben: Isten eljövetele jelenléte a Feltétlen eljövetele és jelenléte. A hit éppen ezért Isten objektivitásának szükséges korrelatívuma, mint kultikus alapmagatartás és nem pszichológiai jellegű. Az Ige hatóereje Istenen fordul meg. Nem statikus és empirikusan kimutatható nagyság, hanem dinamikus jellegű, mely Isten kijelentésében tör be a világba. Az Ige külső alakja, mint ilyen, földi, tehát tulajdonképpen ellentétes az istenivel. Mihelyt Isten áthatja, új jelentést nyer. Az Apológia 4. artikulusa mondja ki, hogy csak hittel-megragadni lehet az igét, nem pedig megérteni, illetve rájönni értelmére: „Verbum tantum fide apprehenditur". Ebben az értelemben tartalma az Igének az Isten. Ilyen értelemben szakramentum az Ige Luthernél: „Ich kann das Sakrament in der Messe täglich niessen, wenn ich nur das Testament, das ist die wort und Geduld Christi, für mich bilde und meinen Glauben darin weide." A hiten és az Igén kívül minden egyéb csak lehetőség s így minden más csak emberi intézmény: „Mint emberi intézmény mindig kérdéses." Az evangélikus liturgiának ezt a momentumát nevezi Frick „liturgikus nyugtalanságának. És éppen ez adja meg a lehetőséget és a szükségességét az örökös liturgiái reformnak. Ahogy azonban a reformnak ez a jellegzetes vonása, úgy ez mutatja az evangélikus istentiszteletnek tulajdonképpeni aktuális vonását. A liturgia éppen azért nem állandó, mert nem tudja egyszersmindenkorra biztosítani Isten útját mihozzánk. A liturgiával nincs kezünkbe adva Istennek objektív formában való megjelenítése. Az istentiszteleti formák, liturgia emberi szükség, emberi próbálkozás, melynek csak Isten ígéretei szerint és hitben van jelentősége. Miután pedig Isten ígérete és a hit a reformátori értelemben vett Igén fordul meg, az Ige pedig Istenkérdés, ezért az istentisztelet és liturgia következésképpen istenkérdés. S innen érthető, hogy Luther egyedül Isten Igéjére helyezi liturgiái reformtörekvéseiben a hangsúlyt. Ezzel végtelen lehetőségét nyitotta meg a liturgiái reformtörekvéseknek s ugyanakkor örökre hozzákötötte a kérdést az Isten Igéjéhez. Minden liturgiái reformkérdést egyetlen főcím alatt lehet csak tárgyalni és nézni: Isten igéje és az istentisztelet.