Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Scholz László: Az elűzhetetlen örök kérdés; Századunk vége felé

mindent átfogó romlás, az összeomlás lehet az Úrtól elszakító erő, de lehet a Szentlélek ereje által Krisztussal összekapcsoló, Krisztussal egységesítő erő is. György kapcsolata az Úrral nem lazult meg. Isten szeretete és ereje tartotta meg őt magánál. A szenvedésben Isten megmutathatja hatalmát és szeretetét. A szenvedésben szépen, lassan magunk mögött hagyunk mindent, ami fölösleges, ami magunk kreálta illúzió, hogy egyedül csak Isten legyen az életünkben minden. Györgynek is az egyedül lényeges: Krisztus maradt, akinek szeretetében és megváltásában rendületlenül bízott. Megmaradt számára a Szentírás, útmutatóként az utolsó pillanatig olvasta, vigasztalást nyert. Megmaradt az őt imádságos szeretettel támogató és hordozó családja és keresztény testvérei. A búcsú pillanatában a hála mellett a reménységünk is megszólal. György ki tudta mondani az utolsó időkben Luther Mártonnal együtt: „koldusok vagyunk". Isten elvett Tőle mindent, de a legnagyobbat, önmagát Krisztusban adta neki. A Római levél egy sokat szenvedett ember levele, Pál apostolé, aki szintén megtapasztalta a Feltámadott erejét, dicsőségét. Ez a mi reménységünk és vigasztalásunk is: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók, ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk". Róm 8,18 Amen. SCHOLZ LÁSZLÓ Az elűzhetetlen örök kérdés Miért e múlás? Tapsol haraszton, Alig nyíltak s ím hervadnak a rózsák. Miért? Hogy semmi más ne maradhasson Számodra - csak az örökkévalóság! Századunk vége felé Tűzhányón táncol e világ. Maga Hág föl rá, hogy táncoljon rajta, Veszélyt keres, az ördög-fattya! Vonzza parázs, füstnek fanyar szaga.