Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció népe ma - Frenkl Róbert: Testetek a Szent Lélek temploma?

érzékeny ember sem nézheti tétlenül, hogyan bontakozik az egyházak egysége. Az utóbbi harminc év ökumenikus törekvései megtaníttatták velünk, hogy a hivatalos, protokoláris találkozók szükségesek, de közelebb visznek bennünket egymáshoz a hívek, a papság és a püspökök szintjén egyaránt, ha személyes találkozásokra is törekszünk, ha valóban részt veszünk egymás életében. Konkrét feladatok, közös felelősségvállalás által épül legkönnyebben közöttünk az egység, válik megtapasztalhatóvá az egyházak kommúniója. Walter Kasper püspök szavaival fejezem be: „A kommúnió párbeszédet és részvétet igényel minden megkeresztelt embertől. A püspöki szolgálathoz különösen is hozzátartozik a kommunikáció és a dialógus." FRENKL RÓBERT Testetek a Szent Lélek temploma? Az egyház lehetséges szerepe az egészségvédelemben A kritériumok különbözőségéből adódóan tizenöttől nyolcvanöt százalékig becsülik a népességben az egyházakhoz kötődők arányát. Az első szám az aktív egyháztagokat, míg a második a legfeljebb keresztelést, esketést, temetést igénylő családokat jelentheti. Bármelyik arányt fogadjuk is el, kétségtelen az egyházak befolyása és így felelősségük a társadalmi folyamatokkal kapcsolatban. Vonatkozik ez az elmúlt három évtizedben folyamatosan romló egészségi helyzetünkre is. Az egészségügy felöl tekintve az egyházi élet egésze valójában primer prevenciós, elsődleges megelőzési terület. Ez azt jelenti, ha kiterjedt, hatékony az egyházi élet, sokan teszik magukévá az egyházak által képviselt értékrendet, akkor ennek pozitívan kell kifejeződnie az életmódban. Az egészség - egyén és társadalom egészsége ugyanis nem az egészségügyben dől el. Érdekes módon minél magasabb a tulajdonképpeni egészségügy, nevezetesen a betegellátás színvonala, annál kevésbé játszik szerepet a népegészségügyi helyzetben. A legfejlettebb szolgáltatást nyújtó USA-ban és Kanadában tíz százalékra becsülik az egészségügy jelentőségét, míg nálunk ez az érték meghaladja a húsz százalékot. Ebből megérthető az összefüggés. Az egészségügy deficitjeinek/elsősorban az úgynevezett elkerülhető haláloknak a bekövetkezte jelent meghatározó tényezőt a népegészségügyi adatokban. A pozitív összefüggést, az egészséget jellemző faktort az életmód képviseli. Kétségtelen az örökletes tényezők jelentősége, de az életmódtól függ, hogy ezek milyen irányban befolyásolják az egészségi állapotot. Hasonló a helyzet az életszínvonallal. Ennek szerepe az egészségi állapotban nem vitatható, de egy adott életszínvonal fölött egyre inkább az életmód a meghatározó. Ahazai lakosság többsége, a jól ismert gondok ellenére eléri ezt a színvonalat, kedvezőtlen egészségügyi adataink az elmúlt negyedszázadban, a viszonylagos javulás időszakában váltak markánssá, igazolva az életmódtényezők meghatározó voltát. Akilencvenes évek adataiban egyaránt megjelenik a szegényesedés negatív trendje és a társadalom-egészségügyi preventív erőfeszítések szerény eredménye. További, az egészségi állapotot befolyásoló jelentős faktorok a természeti és a társadalmi környezet összetevői, ártalmai. Mai felfogásunk szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem testi, lelki és szociális jólét. Ez a WHO definíció mintegy az optimális állapotot fejezi ki. Másik, dinamikus megközelítésben az egészség magas szintű alkalmazkodóképességet jelent.