Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció népe ma - Frenkl Róbert: Testetek a Szent Lélek temploma?

Addig vagyok egészséges, amíg a külső környezet és a szervezet belső világának változásait ki tudom egyenlíteni, meg tudom őrizni az egészséget jelentő egyensúlyt. Az elmúlt fél évszázad magyar társadalmában jellemzőnek tekinthető, hogy a társadalom a lelki, az egyházak a testi egészség értékét becsülték alá, a kölcsönös értékvesztés jelentősen hozzájárult a kedvezőtlen egészségügyi helyzethez. A probléma azonban mélyebb. A testi-lelki egészség egységet jelent. Testi bajok a leiket is károsítják, a lélek működési zavarai szomatikus tünetekhez vezetnek. Ezen a felismerésen alakult ki a pszichoszomatikus betegségszemlélet. Az egészség érték egésze süllyedt mélyre a társadalom valódi értékrendjében. Talán itt figyelhető meg a legnagyobb diszkrepancia a vallott és a megvalósított értékrend között. Az egyházak nem tudták érdemben befolyásolni ezt a folyamatot. Jellemző példának tekinthető, hogy a szenvedélybetegségek - dohányzás, alkoholizálás, drogfogyasztás - aránya jelentősen nem tér el a magukat az egyházakhoz kötődőnek vallók és a vallástalanok között. Jól ismert az összefüggés a szenvedélybetegségek és a különböző körképek kialakulása között. Nem változtat ezen a tényen az egyházak tiszteletreméltó munkája a szenvedélybetegségek ellen. Nem hívő pszichiáterek is elismerik, hogy a megtérés ígéri és jelenti a legtartósabb szabadulást a szenvedély rabságából, hatásosabb minden orvosi eljárásnál. De bármilyen fontos a gyógyítás, mint láttuk statisztikailag kevésbé jelentős, a populáció egészségét az életmód, betegség-összefüggésben a megelőzés, a prevenció határozza meg. E téren vált erőtlenné az egyházak szava, szakadt el a valóságtól, nem kapott hangsúlyt a klasszikus igehely, az, hogy testünk a Szent Lélek temploma (1 Korb 19). Pedig talán ez a legszebb megfogalmazása az egészség érték voltának. Ez a problémakör része a szociáletikai kérdések általános lebecsülésének, vagy talán menekülés a túlzottan is bonyolulttá váló világ gondjaitól. Egyén és társadalom egészsége szorosan összefügg. Nemcsak azért, mert az egyének adataiból áll össze a társadalomra jellemző kép, hanem mert a társadalmi folyamatok jelentősen hatnak a társadalom tagjaira, teljes a kölcsönösség. Kétségtelen, hogy mindennél jobban mutatja a bajt a népesség fogyása. Amagyarság fogyó népességgé vált az elmúlt negyed században. Ennek fő oka halálozási adataink súlyos romlása, melyek a harmadik világhoz, illetve a húszas évek hazai adataihoz közelítenek, míg a születési számok a fejlett világra válnak jellemzővé. Ez utóbbi sem fogadható el, kritikusan alacsony, a még mindig igen magas - bár csökkenő tendenciát mutató - abortusz számmal együtt kedvezőtlen trendet jelez, de a népességfogyás erőteljesebb összetevője a helytelen, felelőtlen életmódból adódó magas halálozás, főként a 35-59 éves férfi korosztályokban. Az elmondottakat alátámasztandó vizsgáljunk meg néhány friss adatot (KSHgyorstájékoztató: Népmozgalom, 1998 január-május), valamint az életmód és a legfontosabb betegségcsoportok összefüggéseit. 1970-ben 96.612 házasságot kötöttek hazánkban, 151.819 élve születés volt és 120.197-en haltak meg. így 31.622 volt a természetes szaporodás. 1980-ban ugyanezek a számok: 80.331, 148.673, 145.355, így még éppen pozitív a mérleg, 3.318 a természetes szaporodás, de már kirajzolódik a fő gond, a növekvő halálozás. 1990: 66.405, 125.679, 145.660 és immár a fogyás: -19.981. A kilencvenes években tovább tart a házasságkötések és a születések számának a csökkenése. 1997-ben már csak 46.905 a házasságkötések száma, több mint felére csökkent 1970-hez képest. 100.235-en születtek, ez a szám kétharmada az 1970-es értéknek. Emiatt a népességfogyás is egyértelmű tendencia, 1997-ben már - 39.084, annak ellenére, hogy a halálozási adatok 1994 óta szerény javulást mutatnak. A