Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció népe ma - Püspökök mondják szolgálatukról
merhessenek bermünket. Vajon mennyit tudnak fiataljaink egyházainkról, a püspökről? Annyit, amennyit a sajtóból kihámoznak? Mennyire adunk lehetőséget arra, hogy a fiatalokban kialakult előítéletek, félreértések, esetleges félelmek egy-egy közvetlen találkozásban feloldódjanak, hogy velük imádkozzunk, jelenről és jövőről párbeszédet kezdjünk? 3. Szolgáló tekintéllyel A rómaiak nagyon találóan különbséget tettek auctoritas és potestas, tekintély és hatalom között (potestas = hatalom, végrehajtóerő; auctoritas = bizalomba fogadó, meghívó szeretet). A tekintély végső letéteményese a Szenátus, a Vének Tanácsa volt. Ok nem hatalmi megbízatás alapján gyakorolták befolyásukat, tekintélyük abból fakadt, hogy igaz értékeket közvetítettek. Ezzel szemben aki uralmat, potestast gyakorolt, az sokszor önkényesen, az érintettek akarata, érdeke ellenére döntött. Tehát amíg a hatalom, az erőszak sokszor tárgynak tekinti a másikat, addig az igazi tekintély társat lát benne, nemcsak követeli, hanem meg is adja a tiszteletet. Amíg a hatalom, és az erősek ellenséges, másokat eltaposó magatartás, addig a tekintély felemel, engedi, hogy a másik növekedjék. A püspök feladata, hogy igazi tekintély legyen, hogy övéit önállóságra, személyes felelősségére segítse, engedje maga körül a növekedést. Legyen értékközvetítő. Ha így cselekszik, sokrétű testvéri közösség épül köréje, ahol az emberek kölcsönösen hordozzák egymást, ahol a munkakedv és a munkabírás megsokszorozódik. „Az a szervezet, ahol elfelejtik azt, hogy a vezetés cselekvés, nem pozíció, ott előbb vagy utóbb közömbösséget, fásultságot, kiüresedést és érdektelenséget fognak tapasztalni. Arészvételre épülő, célkitűző és a cél megvalósítása érdekében munkálkodó szervezet az, amely minden időben és mindenütt a lehető legjobb szolgálatot teheti a jövő érdekében. Ennek a szervezett, tudatos viselkedésnek mindig az lehet az alapja, ha a 'Mit - Mint - Hogyan' kérdéseire keressük a saját válaszainkat, és együtt keressük a közös válaszokat azokkal, akikkel együtt kívánunk dolgozni. Áz emberek közötti együttműködésnek toleranciára, az egyéni képességek kibontására és a közös célok érdekében való alkalmazkodásra kell irányulniuk." (Wotsch Péter) 4. Az egységet építve A püspök feladata az egyház titkának, a közösség titkának a szolgálata. Figyelembe nem állhat meg a rábízott intézmény külsődleges, organizált rendjénél, hanem az egyház belső, szerves, organikus egységén kell munkálkodnia. A püspöki szolgálat sokak szemében szervezeti, hivatali, menedzseri feladatot jelent. Természetesen ezt a munkát is el kell végezni, hogy az egyház betölthesse hivatását. De a püspök nem lehet csak egy hivatal főnöke. Nem tűnhet el a személytelen adminisztráció árnyékában. Fontos, hogy a maga helyén megjelenítse Krisztus közvetlenségét, emberközelségét, így körülötte nem csupán egy organizált, hanem egy organikus egység születik, a Titokzatos Test egysége. Az egyik pasztorálteológus megfogalmazása szerint: „A püspök sokkal inkább hasonlítson a szerzeteshez és a gyóntató atyához, mint a politikushoz vagy a kereskedelmi utazóhoz. Biztos, hogy sokat kell utaznia. Mégis a püspök legyen elérhető. A püspöki szolgálat feladatai: minél több időt fordítani a konkrét kapcsolattartásra a rábízottak körében." A püspök az egység szolgája az egyházak között is. Ökumenére törekedni nem azt jelenti, hogy valami divatnak engedelmeskedünk, hanem a Szentlélek vezetését követjük. Az ökumené a Szentlélek műve, ezért egyetlen a Szentlélek indításaira
