Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Fodor Viktor: Búcsúzunk Bárdossy Györgytől

„Most összetórüm a rád nehezedő Igát éa kSteleldet leszagratom." (Náh 1.13) Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy fiunk, lestvérünk, keresztapánk BÁRDOSSY GYÖRGY 1998. Június 3-án életének 42. évében, Urunkhoz mindvégig kitartó hűséggel ragaszkodva hazatért. Szerettünk földi maradványait 1998. június 18-án 13,15 órakor helyezzük örök nyugalomra, a Farkasréti temető Hóvirág utcai sírkertjében az evangélikus egyház szertartása szerint. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá less rajtunk." (Róm 8,18) A matematika elvont szépségű igazságainak keresése közben, Isten kereste meg ót. Félévig folyamatosan olvasta magányosan a Szentírást, amelyben Krisztus fenséges váltságműve, Isten szeretete személyes közelségbe került hozzá és élőkapcsolattá vált az életében. A belső megtapasztalásokon nyugvó hit döntésre és változtatásra késztette Györgyöt. Ezután Isten akaratának megismerésének és teljesítésének szentelte életét. Úgy érezte, hogy emberközpontú tudományok elsajátítása szükséges, hogy Isten országát építeni tudja, ezért szociológiai képesítést is szerzett. Több gyülekezetünkben szolgált. Szűkebb környezetében a pesthidegkúti gyülekezetben a ma is aktív réteg, az ő szolgáló, gyöngéd, szerető gondoskodása révén vált élő közösséggé. Egyházunk közéletében is jelentós szerepet kapott. AMagyarország-i Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Kutatásaival, előadásaival, mint tanár és kutató dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetemen és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Mivel az íráshoz is tehetséget érzett, a Credo című folyóiratunk szerkesztője volt. Igazából számára ezekben a helyzetekben egy volt fontos, hogy a rábízottakat gondozza és Istenhez vezesse. György szerette az igazságot és a becsületes gondolkodást. Istentől kapott képessége: hogy a személyes beszélgetésekben a rábízott problémákat jól látta át és kimondva segített a hozzáfordulókon. Ez volt számára a fontos egyedül, hogy a rábízottakat Isten akarata szerint vezesse. Most Isten hazaszólította a gyermeket, a segítő testvért, a barátot, a tanárt, a lelkivezetőt, de itt marad mindaz, amit rajta keresztül adott és amiért hálásak lehetünk. Itt marad mindaz, amit nekünk kell tovább vinni és adni. Györgyre hosszú és kemény személyes megpróbáltatás várt hazatérése előtt. Az utolsó időszakról csak csöndes, imádkozó szívvel lehet együtt gondolkozni és beszélni. György úgy látta, és vele együtt én is úgy látom, igénk alapján, hogy a szenvedés, a A gyászoló család