Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció népe ma - Püspökök mondják szolgálatukról

betöltve. Ez napjainkban a lelkigondozás, családlátogatás, hitoktatás és a médiumokban való megjelenés útján válhat hatékonyabbá. Olvastam, hogy a gazdák a hatalmas szőlötábla elé egy sor rózsát ültetnek. Jól mutat és szépen illatozik. Ténylegesen azonban figyelmeztet a peronoszpóra, a szőlő ellenségének megjelenésére. A rózsabokrok ugyanis hamarabb kezdenek hervadni, mint a szőlő. S ekkor még elegendő a tőkéket gyorsan permetezni. - A lelkész pásztor szolgálata is ilyen veszélyt jelző, hogy óvja a hívek életét a pusztító bűnöktől. Legyen minden lelkésznek lelkigondozója, akinek teljes bizalommal tudja feltárni élete, szolgálata kudarcait, bűneit is. A választás mindenkinek személyes, intim szférájába tartozik. Legyen minden lekészkollegának baráti köre, akiknek a szellemi-lelki inspirációja gazdagíthatja szolgálatát. Kívánatos, hogy legyenek köztük nem lelkészi foglalkozásúak is. Több lelkészünk napi gondja, hogy a gyülekezeti maghoz tartozókkal törődjék-e többet vagy a kívülállók cérnaszál kapcsolatát erősítse-e. Úgy vélem, hogy akik Isten állandó hallgatása útján pasztorálást is nyernek, azok között a lelkigondozói munka energiáját mintegy 40 százalékban kívánatos felhasználni, míg a vékonyabb szállal kötődő megkereszteltek között 60 százaléknyi energiát érdemes felhasználni. Ez az arány természetesen helyenként változhat. De tükrözi a missziói elszántság fontosságát. Krisztus nyájának (és pásztorainak) nemcsak Isten mellett kell kitartania, hanem a világ mellett is, harcban lelkülete ellen, küzdelemben érte, versenyben a győzelemért. - bíztat a 20. századi teológus Gerhard Gloege. Említenünk kell a jó munkatársak toborzásának szükségességét. Ennek kettős lelki haszna van. Egyfelől, aki szolgál, maga is erősebb kötődéssel él a gyülekezetben, másfelől a lelkészt és családját mentesíti a „mindentvállalás" kényszere alól, amelybe könnyen belefárad közülünk bárki. Napjainkban divatosan három idegen kifejezés: elit, lobby és a hobby. Nem kedvelem egyiket sem. Mégis érdemes megvizsgálni, hogy milyen a viszonyunk e három szó konkrét tartalmához! Ahobby vagy a hivatás fontosabb számomra? Alobby - a csoportérdek döntőbb, mint az egész egyház szempontja? A keserűség gyökere lakozik bennem, ha a feletteseimre gondolok, vagy tanácsaimmal inkább segíteni igyekszem Őket? Végül mindenképp tükröt kell magunk elé tartani, hogy lássuk, mit sugárzunk magunkból: evangéliumi derűt, reménységet vagy sötétenlátást, netán reménytelenséget. Csak a pozitív magatartás építi a közösséget. Bármilyen nehéznek tűnik is a lelkészek pásztorálása - olykor eredménytelennek is - mégis tudom, mennyire nehéz és gyönyörűséges szolgálatot végeznek. Ezért minden törődést, elismerést és bíztatást joggal várnak püspöküktől. Szeretném e szolgálatot továbbra is szeretettel betölteni. MÁRKUS MIHÁLY Püspök és/vagy lelkipásztor? Jó kérdés - mondanák gimnazista ifjaink. Ahelyzet, a valóság ennél sokkal keservesebb. A Református Egyház törvényei kezdettől fogva előírták, hogy a megválasztott püspöknek lelkipásztorként is szolgálnia kell. A 20. századot megelőzően alig volt