Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció népe ma - Gáncs Péter: Egyházunk „missziói stratégiája"

diakóniai teológia egyik feladata, hogy támogassa az egyház együttműködését az állam kül- és belpolitikájával, és 'felszabadítsa' a keresztény lelkiismeretet erre az együttműködésre." (218.1.) Befejezésként utaljunk arra, miért fontos számunkra, hogy a vajtai teológia „felvigyázó" szerepe, a „teológia mindig korrektívum" volta itt és most, a mai Magyarországi Evangélikus Egyházban mindenki számára üzenet-érték legyen! A „teológia mindig korrektívum" elve a teológiai gondolkodást, az egyház önreflexióját állandóan mozgásban tartja, ha kell, nyugtalanítja. Ha a korrektívum önállósodik, akkor megmerevedik, majd fokozatosan elhal a teológiai gondolkodás, s legfeljebb önigazolás vagy ideológia lesz belőle. Vannak állóvíz-jellegű korszakok, amikor a teológia nem nyugtalanít, hanem fennálló status quo-kat igazol. Az igazi teológia sorsa ilyenkor az anathéma, vagy jobb (?) esetben az elhallgattatás. Ez volt a vajtai teológia sorsa is a diakóniai teológia diktatúrája idején. Sajnos a rendszerváltozás évében sietve adott cím is szó szerint csak „dísz"-doktorátus maradt, hiszen az arra illetékesek nem sokat tettek annak érdekében, hogy ez a korrektívum itt és most már hatékonyan érvényesülhessen. A könyvpremier utáni napon egyházunk tiszteletreméltó nesztora azt mondta nekem: „Azért ne túlozzátok el Vajtát!" Igaza van azoknak, akik így szólnak, még ha olyanok is mondják ezt, akik talán maguk is döntő szerepet játszottak abban, hogy Vájta hangja nemcsak a „négy évtizedben", de még a rendszerváltozás utáni esztendőkben se jusson el egyháztagjaink fülébe és szívébe. Igazuk van, hiszen a hosszú ideig elhallgatott vagy letagadott értékek újrafelfedezésekor könnyen jelentkezhet a bálványozás kísértése. Vagyis, hogy a korrektívum normatívummá váljék. De ha alaposan tanulmányozzuk Vájta Vilmos teológiáját, akkor megérthetjük, hogy a vajtai teológia éppen természetéből adódóan rázza le magáról ezt a kísértést. Hiszen a lutheri, kierkegaardi, a bonhoefferi, a vajtai és minden jó és igaz teológia mindig korrektívum, intés, felvigyázás, nyugtalanító profetikus szó. Ezt a fontos motívumot - egyben a kötethez írt saját előszavam korrektívumaként - kívántam megvilágítani a Credonak írt recenzióban. GÁNCS PÉTER Egyházunk „missziói stratégiája" „Missziói keresztyénséget vár a világ. Az a nép, amelyben a másokért való élés ösztöne kihal, át fog esni a történelem rostáján, és az az egyház is!" (t Gáncs Aladár) „Misszió"? Gyanítom, a címben szereplő „missziói stratégia" kifejezés mindkét szava némi magyarázatra szorul. Sokakban vetődhet fel a kérdés: egyáltalában van-e ilyen, lehet-e ilyen? Egy kicsiny szórványegyháznak lehetnek-e reális missziói ambíciói? Ha erről beszélünk, nem kísért-e vajon egyfajta szektás rajongás vagy éppen a nagy egyházak restaurációs törekvése? Először is tisztázzuk a tényeket: mi az, ami már van? Egyházunknak több, mint egy esztendeje van már missziói törvénye, melyben többek között ezt olvassuk: „Az evangélizáció és misszió az egyház alapvető hivatása, ezért annak érvényesülnie kell