Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció kulturális értékei - Reuss András: Átéltük - Kísérlet a közelmúlt feldolgozására
3. hogy az igazság hiánya az egyik oldalon a másik oldal igazságát bizonyítaná. Gondolkodni kellene a mértéken is, amelyet a múlt értékelésénél alkalmazunk. Mit lehet elvárni az oroszlánok vermébe vetett emberektől: szelídítsék meg az oroszlánokat, - mentség meg puszta életüket, - falják fel az oroszlánokat? 1948 Az Egyházak Világtanácsa alakuló ülésén 1948-ban Amszterdamban sem a keleti ortodox egyházak, sem a római katolicizmus nem vett részt. A római katolikus távolmaradás magyarázata az 1928-ban kibocsátott Mortalium animos enciklikában olvasható, amely a római katolicizmus álláspontját fogalmazta meg az ökumenikus mozgalommal kapcsolatban. Az orosz ortodoxok többek között politikai okokból nem vettek részt. A világgyűlés mégsem tette magáévá Barth felfogását, aki szerint „Moszkva részvétele éppúgy megbénította volna a zsinatot, min Rómáé". Sokirányú erőfeszítés folyt, hogy az ortodoxia bevonására előkészítsék az utat, de legalábbis ne tegyék járhatatlanná azt. Félreérthetetlen volt a vezetőknek az a törekvése, hogy a magyarok nacionalizmusát és a háborús vereség okozta segítségkeresését korlátozzák, nehogy az a megszületőben levő egységet megzavarja. Az ökumenikus munkában ez a tendencia már Amszterdam előtt is érezhető volt. Egy 1947 elején a Bossey-i Ökumenikus Intézetben tartott konferencián maga Visser't Hooft volt az, aki elhallgattatott egy fiatal teológiai professzort, mert provokáló kérdéseket tett fel az Orosz Ortodox Egyház egy képviselőjének, és nagyon élesen reagált arra is, amikor egy kelet-németországi résztvevő a nyugati hatalmak és egyházak szemére vetette, hogy a szovjet megszálló csapatok által okozott szenvedések láttán sem törődnek velük. 4 Robert Mackie, a Keresztyén Diák Világszövetség főtitkára pedig magyarországi látogatása alkalmával azzal lepte meg a magyarokat, hogy nem ellenállásra biztatott, hanem az ország előtt álló új missziói lehetőségről beszélt. Úgy vélte, a misszió csak akkor lehet hatékony, ha a kulturális és szociális élet mozgalmait figyelembe veszi és jó kapcsolatot tart fenn a konkrét környező világgal. Stewart W. Hermán amerikai lelkész sem ellenállásra szólított fel, hanem azt hiányolta, hogy az evangélikus egyházban nincs olyan aktív mozgalom, - mint az úgynevezett „Szabad Tanács" a református egyházban, - amely a jövő feladatait számba venné. Az amerikai Homrighausen pedig valósággal sokkolt egy magyart Bosseyban azzal, hogy a jelen helyzetet kereszténység utáni korszakként és a nagykonstantinuszi kor végeként értelmezte, (mintha kereszténység és magyarság nem azonos fogalmak lennének). Az egymással szembenálló világok roppant feszültsége aztán Amszterdamban is érezhető volt. „Nyugat és Kelet, kapitalizmus és kommunizmus, polgári és proletár demokrácia áll egymással szemben, mindenik mögött a világ egyik fele - azzal a programmal, hogy átvegye az egyeduralmat, mert az emberiséget csak az mentheti meg, ha a két világból egy világ lesz." 6 Ravasz László püspök, aki ezt a mondatot írta, úgy vélte, hogy a világgyűlésnek sikerült saját álláspontot kialakítania és elkerülnie, hogy az egyik vagy a másik oldalnak szolgáljon: „azt sem lehet mondani, hogy [a világgyűlés] egyiket vagy másikat kiszolgálta; azt kell mondanunk, mind a kettő felett állott és a mind a kettőnek szolgált". 7 Nem lett áldozata azoknak a törekvéseknek, amelyek egyetlen párt eszközévé akarták tenni. 8 Amszterdamot tehát Ravasz László is sikernek tekintette: Az egész világról sok egyház a világban levő ellentétek ellenére is képes volt nagygyűlést tartani és első átfogó világszervezetüket létrehozni. Mindez természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy a világgyűlés mindkét oldalra vágott és egyeseknek a szemében - egyik oldallal szemben sem lépett fel ellentmondást nem tűrően. Niebuhr amerikai teológus számára Amszterdamnak ez a vonala a közép felől
