Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció kulturális értékei - Mányoki János: Falusi iskolák becsülete

Albert Lange Fliflet norvég tragédia-fordításának előszavából Meleg köszönetemet akarom kifejezni egy másik Madách-szakértónek is, akivel szerencsémre szoros baráti kapcsolat fűz össze. Őa76 éves irodalomkutató és egykori evangélikus püspök a nyugat-magyarországi Győr városában Szabó József, aki saját, hatalmas, céltudatos, terjes Madách anyaggyűjtésével egy szabályos Madách intézetet épített ki, amely felett ő maga diszponál, és a városi tanács könyvtárának kötelékébe tartozik. Ennek a nagyvonalú, nagyszerű embernek és feleségének vendégszerető otthonában ismétlődő látogatásaim során kiadós (időben hosszú) beszélgetéseket folytathattam és új, jó, értékes, kimerítő, nagymennyiségű életrajzi és bibliográfiai anyagot kaptam, valamint szakszerű dokumentumokat a Tragédia szövegének nyelvi-hűség, megbízhatóság kérdésével kapcsolatosan [...] Itt Északon először Az Ember Tragédiája 1935-ben látott napvilágot - finnül, rá egy esztendőre svédül. Egy észt nyelvű átköltés 1970-ben született meg. Egy dán fordítás nyomtatásban már 1933-tól elérhető Koppenhágában. A jelenlegi norvég verzió eredetileg a rosszul sikerült 1954-es iskolai kiadásra épült, az egyike annak az öt számomra elérhető magyar szövegnek, ami közül a két legutolsó már igazán használható, élvezetes: ez az 1975-ben készült, főiskolák számára kiadott változat, amelynek Szabó püspök is munkatársa volt, valamint az 1860-as eredeti kézirat fakszimiléje, amely a kisebb (jelentéktelenebb) változtatásoknak is alapul szolgált. Fordította: Hafenscher Károly - 1979 nyara MÁNYOKI JÁNOS Falusi iskolák becsülete Egy iskola ünnepére Az alábbi visszaemlékezés a Győr-Sopron megyei Kajárpéc általános iskolája számára íródott. Bizonyítható, hogy háromszázhuszonöt évvel ezelőtt már evangélikus tanító működött a községben (akkor: Kajár és Kispéc). Avisszaemlékezés - az alkalom jellegéből adódóan - erősen személyes hangú. A tapasztalatok egy része azonban vélhetően - közérdekű: tehát bocsássuk meg a szubjektivitást, inkább a lehetséges tanulságokra figyeljünk. Amikor a visszaemlékezést - éppen a lehetséges tanulságokra gondolva - elküldtem a Credo-nak, azt a kérdést kaptam: evangélikus tanítókkal kapcsolatos emlékem-tapasztalatom van-e? - Végül is van, bár - életkoromat tekintve - ez már nem természetes. A hatvanas években is átmeneti korszakban éltünk: azért láthattam még olyan falusi tanítót, aki egész életét egyetlen községnek szentelte - huszonegy éves korától fogva. A falu szerves részévé vált, s úgy emlékszem, hogy ügyszeretet, szigor és gyakorlati érzék jellemezte. Ha nem is könnyen, de meg tudta őrizni a tanítólét fölényét a hivatalnokléttel szemben. Kései képviselője volt annak az evangélikus tanítóságnak, amely nélkül nem lehet megérteni a hazai lutheránusság szellemi múltját és teljesítményét.