Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Kiss Gy. Csaba: Beszélő tárgyak A Petőfi család relikviái

KISS GY. CSABA: BESZÉLŐ TÁRGYAK 47 az említett szálak közvetíthettek mind a két irányba, vagyis az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos tárgyak a költői szó teremtő erejének következtében kerültek tulajdonosának a birtokába. Petőfivel kapcsolatban elég szembetűnőnek látszik, hogy - más nagy egyéniségekhez hasonlóan - tudatosan formálta személyiségének a „mitológiáját", amihez természetesen hozzátartoztak a használati tárgyak, öltözet sajátos attribútumai is. Rekonstruálható-e az ereklyegyűjtemény segítségével az a közeg, amelyben költőnk élt? Nem adható egyértelmű válasz erre a kérdésre, hiszen a tárgyak katalógusában is számos alkalommal megtaláljuk a megjegyzést: elveszett, nem tudni hová került. Aki csak egy kicsit is ismeri az elmúlt másfélszáz év magyar történelmét, nem csodálkozik rajta. Es persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy relikviákról lévén szó, az ami összegyűlt, megmaradt, a kultusz tárgyi világa. Akultusz szelekciójának pedig külön törvényei vannak. Nyilvánvalóan eleinte nagyobb figyelemmel keresték, gyűjtötték azokat a tárgyakat, amelyek a szabadság hősi halált halt költőjének a relikviáit jelenhették, vagyis fontosabb lehetett egy kard, kokárda, mint egy étkezőeszköz. A múzeumi gyűjtés természetesen sokkal szélesebb körre terjedt ki. így kötetünkben a több mint 230 tárgyi emlék között megtaláljuk a költő családjának a tárgyait is, sokoldalúan érzékeltetvén a reformkor mindennapjait, a mezővárosi parasztpolgári kultúra emlékeitől a biedermeier ízlésű polgári lakásbelsőig. Elengedhetetlen a magyarázat: a tárgyak képei és bemutatása mellett két tanulmányt is olvashatunk a kötetben. Kalla Zsuzsa „A Petőfi-relikviák története" és Ratzky Rita „Petőfi öltözködéséről, ízléséről" című tanulmánya jól kiegészítik az impozáns albumot; mindkét szövegnek olvashattuk korábbi változatát a Tények és legendák - tárgyak és ereklyék (Petőfi Irodalmi Múzeum, 1994) című kötetben, de kétségtelenül indokolt itt újabb megjelentetésük. A Petőfi-kultusz Magyarországon és a magyarság körében mindig jóval több egy nagy költő emlékezetének számontartásánál. Petőfi Sándor irodalmunk egyik képviselője a világirodalomban, akinek személyisége és költői műve jelentős hatással volt Közép-Európában. Ezenkívül pedig nemzeti szimbólum. Akit újra és újra megpróbáltak kisajátítani, de mindig lerázta magáról a kisajátítók hamisító szándékát. Hiába hirdette a kommunista totalitarizmus minden lehetséges fórumon a nevét lobogóként, ő azoknak a zászlója lett egy napsugaras októberi napon, akik fölkeltek a zsarnokság ellen. „Petőfi mindnyájunk rokona." mondta Illyés Gyula negyedszázada, a költő 150. születésnapján. Köszönet illeti mindazokat, akik e szép kiadvány közrebocsátásáért munkálkodtak, akik közelebb hoztak bennünket a költő világának tárgyaihoz. Petőfi asztali órája