Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Hárs Ernő: Petőfi Sándor egy calabriai gróf szemével Armando Lucifero eposza

Hogy Lucifero gróf mennyire szimpatizált a karlizmussal, jól kiderül a mű tizennegyedik részében, a Petőfit nagyvonalúan pártfogásába vevő „vad gróf, Teleki Sándor néhány soros bemutatásából is. Mint balvégzet előhírnöke, izzón tűnt fel az új Nap, s Carlos szabad és nagy gondolatait köszöntötte vélem Teleki szellemében, ki utolsó ifjúkori barátként lett az elsó'. Akiseposz egyébként - mint azt szerzője elöljáróban ígérte - valóban kronologikus hűséggel számol be Petőfi viharos életútjáról. Az első fejezetek költői anyagát a vándorlás iskoláról iskolára, a pesti nyomor, a lelMfurdalás, hogy nem tud elesett öreg szülein segíteni, a boldog pápai kitérő, Orlay és Jókai barátságával, a szerencsétlenül végződő vándorszínészet, majd a nép egyszerű fiai között elért első költői sikerek alkotják. Ezután fantasztikus vízióként az Etelka-élmény következik, telivér délolasz morbiditással kidolgozva, ugyanakkor ilyen leheletfinom lírai kicsengéssel: Ó, szegénykém, két gyönyörű szemed, mely oly tündöklően vetette a szikrát minap még, visszaköltözött az égre, s hullócsillag lett, egyszerre veszítve fényét és életét el. O, szegénykém, mily kis időn belül látott születni s meghalni a világ, akár a lepkét, melyet a Nap szült, s kioltott az alkony! Amilyen emberfeletti fájdalommal gyászolta a költő „a sírmélyi szeplőtlen tisztaságban" nyugvó, örökre elveszített eszményi kedvest, ugyanolyan viharos szenvedéllyel vetette bele magát az új, sorsdöntő érzelmi kapcsolatba, a Szendrey Júlia iránt fellobbant, s minden akadály ellenére végül is beteljesülő szerelembe. Armando Lucifero remek tömörséggel vázolja fel a legkevésbé sem simán gördülő szerelmi regényt. Kol tóról Erdődbe seregnyi bájos kis galamb vitte reggeltől egyenként a legtisztább vágy csokrait; mosollyal békítgetett meg Júlia, ha sírtam. De jött egy nap, mikor az eleven láng tűzvésszé vált, hogy örvénybe nyeljen mindkettőnket, s ha nem nyújtotta volna kezét Teleki, izgatott szívünkön a puszta semmi járná most a táncát. Az érzelmek hullámzását olyan találó pontossággal megörökítő eposzíróból azonban hamarosan kibújt a calabriai földesúr, aki osztályhelyzeténél fogva mindenkinél pontosabban érzékelte a két szerelmes társadalmi rangja között ásító szakadékot. Demokratizmusának becsületére válik, hogy az ifjú párt körülvevő országos gúnyolódást, megbotránkozó elutasítást az alábbi keserű igazságok papírra vetésével állítja pellengérre.