Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Hárs Ernő: Petőfi Sándor egy calabriai gróf szemével Armando Lucifero eposza

ASzerelem nem lelke a Mindenségnek: érdek, indok, haszon, aminek tapsolnak leginkább, ha élete legszebb füzére díszít egy menyasszonyt, akinek az a híre, hogy dúsgazdag hozományát folyamnyi gyermektelen fivér siet, s elaggott nagybácsi hanyatt-homlok megnövelni. Ellenkezőleg, kinevet, elátkoz mindenkit, ki nem alacsonyodik le a koldulásig, kit nem tett a föld, mit az ősöktől s rokonoktól öröklött, oly rabszolgává, hogy gyarapítása céljából lemond a szív minden izzó érzéséről, s a kapzsiságnak él csak, s lakodalmán a bírvágy lesz a boldog házasságot megrontó szörnyű étek! Ezután már végig a szabadságharc dübörgő lelkesedése és gyászos vérbefojtása képezi az elbeszélő költemény alapmondanivalóját. Petőfi, akinek maga Júlia csatolja a kardot az oldalára, egyfajta misztikus beavatáson keresztül készül fel a ráváró mártíriumra. Országos bolyongása közben egy koromsötét éjszakán, a helyes útról letérve, iszonyú viharbakerült, melyben egymást követte a villámlás és a dörgés, úgyhogy szinte Isten szemének tűnt neki a fény és az árny váltójátéka, „ahogy hol lezárult, hol felrebbent az óriási szemhéj". Foszforeszkáló ruhájával a köréje fonódó tűzgyűrűbe vetve magát, már éppen lemondott az életéről, mikor egyszercsak, közvetlenül a Halál kapujában, tökéletesen ellentétesre fordult helyzetben találta magát. a szertefoszló szörnyű fellegekből a szikrázó csillagok s a lenyugvó hold tűnt elő az égbolton; az angyalt láttam, ki visszatért a szent keresztség után az égi kapuba; kezével jelet írt, úgy éreztem, homlokomra, s az isteni galamb szárnycsattogását hallottam minden oldalról. Az Isten enyéim megváltójául jelölt ki, s Magyarország reménye tündökölt fel énekeimben, szenvedéseimben, bátorságomban és diadalomban! A Moga tábornok vezette pákozdi csata diadalmámora után hamarosan felhangzik Petőfi „Elet vagy halál" című versének vezérmotívuma. Ahány nép csak van, mind a magyar ellen vont kardot! Széttárt szárnnyal védi fészkét megannyi szörnyű keselyűkaromtól a magyar galamb, győzelmet aratva a kétségbeesett jajtól, amellyel a fiókák az anyai segítség meddő volta miatti aggodalmuk tudatják!