Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
1848 - Csepregi Zoltán: 150 éves az evangélikusok emancipációja
CSEPREGI ZOLTÁN 150 éves az evangélikusok vallási emancipációja 1 Az 1848. évi XX. törvénycikk megszületésének a története nemcsak azért érdekes, hogy megtudjuk mit köszönhettek a protestánsok a márciusi forradalomnak, hanem igen tanulságos a napjainkban az egyházak finanszírozásáról folyó vita szempontjából is. Legyen béke, szabadság, egyetértés! A márciusi lelkesültség annyira egybeforrasztotta a nemzetet, hogy csak hetekkel, hónapokkal később, az országgyűlési vitákban lett nyilvánvalóvá, hogy ezt a hármas jelszót ki-ki a maga elképzelései szerint értelmezi. Az állampolgári értelemben még mindig másodrendű protestánsok természetesen vallásbékét, vallásszabadságot és vallási egyenlőséget vártak, amire a 4. márciusi pont is bátorította őket: „Legyen törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben". A bizakodó várakozásból elsőként a tiszántúli református egyházkerület ocsúdott cselekvésre, a március 22-i debreceni gyűlés összeállított 10 pontot, s felterjesztette az országgyűlés elé. Ezek ihletője természetesen a 12 pont volt, s tartalmukat a protestánsok mindennapos sérelmei határozták meg. Vallásgyakorlatukat ugyan 1791 óta törvény biztosította, ám ez egyrészt kevesebb jogot tartalmazott, mint akár II. József türelmi rendelete, akár a Bocskai István és Rákóczi György által kikényszerített korábbi törvények, másrészt viszont a helytartótanács rendeletei még ezeket a szűken mért jogokat is nap mint nap megsértették. 1814-ben például a Károlyi Biblia 2000 példányát foglalták le mintegy tiltott könyvként, s hosszú évekig nem szolgáltatták ki az értük folyamodó biblia-terjesztőknek. Mikor a protestánsok az uralkodóhoz fordultak panasszal, azt a választ kapták, hogy ártalmas, ha sokan olvassák a Bibliát. Mindez már a 19. században, az úgynevezett reformkor küszöbén történt! Az 1825-től kezdve tartott országgyűléseken hiába alakult ki egyetértés az alsóház pártjai között a visszásságok megszüntetésére, a törvényjavaslatok rendre elakadtak a főrendiházban, vagy ha itt nem, úgy a király tagadta meg a szentesítésüket. A pesti forradalom után azonban esély kínálkozott egy új vallásügyi törvény elfogadtatására is. A javaslatot Kossuth Lajos március 31-én terjesztette elő, ennek 5. §-a többek között a debreceni 10 pont lényeges követeléseit foglalta össze: 1. Az unitária vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik. 2. E hazában minden törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. 3. Minden bevett vallásfelekezetnek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s az elvnek részletes alkalmazásával, a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni. 4. A bevett vallásfelekezetek iskoláibajárhatás valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. 5. A minisztérium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat követő katonák saját vallású tábori lelkészekkel látassanak el.
