Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

1848 - Harmati Béla: A „hontisztelet" spiritualitása

1848 HARMATI BÉLA A „hontisztelet" spiritualitása Hol dőltek el a dolgok 1848-ban? Talán a társadalmi változásoknál, a feudális rend eltörlése, a feleló's magyar kormány megalakítása, a sajtószabadság területén? Vagy talán inkább a reformkori gazdasági fellendülés, Széchenyi István és követői által kezdeményezett és Kossuth Lajos és társai által szorgalmazott ipari, mezőgazdasági, út- és vasútépítési programok terén? Vagy a csatamezőkön, a szabadságharc nagyszerű győzelmei, majd a nemzetközi összefogás osztrák-orosz túlereje okozta vereségek következtében? Hol dőltek el a dolgok 1848-ban? És kérdezhetjük a mai korra nézve is: ma hol dőlnek el a dolgok? Talán a gazdaságban, a Parlamentben, a kormányhivataloknál, a bankok és nemzetközi pénzintézetek keretei között vagy talán az egyes pártoknál? A következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy bár a felsoroltak mind befolyásolják mai életünket és jövőnket, a dolgok elsősorban a fejekben dőlnek el! Ezért a téma, a hontisztelet spiritualitása. Elöljáróban megjegyzem, hogy nem tudunk teljes képet adni 1848 mentalitásáról, érzelmeiről, az egyéni és közös áldozatvállalásokról, a közelmúlt történelmi és dialektikus materializmusának koponyazsugorítóan egyoldalú „bázis" és „felépítmény" értékelése által oly sokszor félremagyarázott reformkori „osztályharcáról". Csak hézagosan és vázlatosan tudjuk felrajzolni az összefüggéseket. A történelmünk elmúlt százötven évében olyan sok vitát kiváltó Széchenyi-Kossuth ellentétre sem kívánok itt kitérni. Mindketten óriásokként magasodtak kortársaik fölé, egyéniségük és programjuk sok különbözősége miatt mégsem utasították vissza, hogy egy kormányban szerepeljenek. Vajon el tudnánk képzelni ugyanezt mai pártvezérekkel? Akár Széchenyinél, akár Kossuthnál, akár Petőfinél - és lehetne sorolni a márciusi ifjak nevét még hosszan — a „hontisztelet" adta meg a közös alapot. Szándékosan használom itt ezt a régies szót! Figyelmeztessen ez arra, hogy a mai időben ritka az ilyen magatartás. Széchenyi Johann Gottfried Herdert idézi a Stádiumban arról, hogy úgy éljen az ember, mintha örökké élne, de mégis úgy, mintha a mai nap lenne az utolsó számára, így munkálkodjon mint „kiművelt emberfő" (Hitel) a hon fellendítésén: „Szándékom im ez volt: füleimet bedugva, szemeimet behunyva, fogaimat összeszorítva, derekamat