Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Tarbay Ede: A nap vége

alakú, barnafedelűkönyvet, melyben megtalálhatók az akkori bejegyzései. Ugyanúgy vagyok én is a diákkori, protestáns fordítású Újszövetségemmel, mely tele van piros és más színű ceruzás aláhúzásaimmal. A szerzővel együtt vallom, hogy nagy ajándék az ember életében, ha Isten szava kora ifjúságától kezdve elkísérheti. Különben a „Hűséges az Isten" - a mai katolikus fordításban is így található - erőteljesebb, mint a mi „Hű az Isten" szövegünk. A könyv utolsó oldala írói szépségével is idekívánkoznék, de csak az utolsó mondatait idézem: „Egyre inkább hiszem: a Biblia legnagyobb, legszabadítóbb örömhíre, hogy nem én vagyok hűséges Istenhez, hanem ő hűséges hozzám. Olyan örömhír ez, mely nélkül alig tudnék élni." A könyv borítóján Rembrandtnak az emmausi tanítványokról festett egyik képe látható. A fény Jézus alakját veszi körül. Amint a könyv tartalma is Krisztus-központú hitben dereng. TARBAY EDE „A nap vége" Közeledvén a Csendhez, minden óra fakóbbá válik. Rosta lesz, kihull az óralapról szám és mutatója. Ököl felé bezárul minden ujj. Egy felnagyított kép a régi filmből elevenné lesz, holtan eleven. Megromlott éden. Fonott kosár feldől. Szamócás erdő. Múltunk meztelen. Ruháink minden rétegét levetve nyúlunk el nyirkos fű és árny között. Magunkra húzunk lombot, és az este ezernyi pelyhet, mint az üldözött. Akár a csendet réz-szavú kolompok, a zaklatást békéssé tördelik. Fehér ruhán piros szamóca-foltot látunk. A mozi nem-szín színeit. Honnan hová? A személy és az álarc kettős kötése pattogzik, reped. Megtört a hát-ív. Nincs kérdésre válasz. És szétpattan a filmvászon-keret.