Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Műhelybeszélgetés Fabiny Tamás: Vermes Géza - a zsidó Jézus és a holt-tengeri tekercsek kutatója
- A keresztény közösségeket egyetlen püspök vezette, a qumráni szektát pedig alapvetően közösség. Ám itt is létezett bizonyos felügyelő, vizsgáló, akinek a szerepe nagyon hasonlít a püspökéhez. Még a tisztüket érzékeltető szavak is nagyon hasonlítanak egymásra. Továbbá mindkét közösségben gyakorolták a vagyonközösséget. Mondhatjuk tehát, hogy az őskeresztény szervezet esetleg függ a qumránitól. Ami nagyon érthető, hiszen ha egy újonnan létrejött közösség meg akarja szervezni az életét, akkor körülnéz, hogy más, hasonló csoportok miként élnek. Ha pedig alkalmas mintát találnak, azt átveszik. Ebből a szempontból érhette tehát esszénus hatás az őskereszténységet. Csak éppen nem az első, jézusi szinten, hanem a szervezet szintjén. - Mutat-e hasonlóságot a qumráni és az őskeresztény írásmagyarázat? - Feltétlenül. Ezért is rendkívül fontos, hogy az Újszövetség magyarázói tudjanak mindent a Holt-tengeri tekercsekről. Az őskeresztény bibliamagyarázat Jézusra és az egyház életére aktualizálta a bibliai jövendöléseket. Ez hasonlít a qumrániak módszeréhez, ahol szintén a maguk korára vonatkoztatták a próféciákat. - Lehetett-e Keresztelő János összekötő kapocs a két közösség között? - Keresztelő Szent János mint aszkéta, valóban hasonlít a qumráni aszkétákhoz. Elképzelhető, hogy egy időben tagja is volt ennek a közösségnek. Azonban bizonyos az is, hogy amikor az evangéliumokban színre lép, akkor már nem volt a qumráni közösség tagja. A qumráni közösségben ugyanis fontos szabály, hogy a kör tanítását nem szabad a világnak prédikálni, hanem csak a közösség tagjainak. Keresztelő Szent Jánost ezzel szemben úgy ismerjük meg, mint aki „a pusztába kiáltotta", nyilvánosan meghirdette, hogyan kell Isten országát előkészíteni. - Mi indította arra Professzor urat, hogy zsidó létére Jézussal foglalkozzon, ráadásul egy olyan korban, amikor sok keresztény kutató szerint már nem lehet Jézus életéről újat mondani? - Mindenki azt gondolja, hogy én azért kezdtem Jézussal foglalkozni, mert nekem valami személyes problémám volt. Szokták ugyanis mondani, hogy minden Jézuskönyv valakinek a személyes problémájáról beszél. Ha volt ilyen személyes problémám, nem volt róla tudomásom. Jézus-kutatásom valódi oka és célja az volt, hogy 1965-től kezdve mintegy 20 éven keresztül néhány társammal közösen azon fáradoztunk, hogy az 1910-ben meghalt Emil Schürer monumentális zsidó történeti munkáját átdolgozzuk és a modern felfedezések szerint kiegészítsük. Mivel tehát hosszú időn át foglalkoztam az 1. századi Palesztina történelmével, vallásával és kultúrájával, úgy gondoltam, hogy Jézust is megfelelő módon kell ezen belül értékelni. 0 része volt ennek a kultúrának, és csak ennek a kultúrának a körzetében és fényében érthető meg a valóságban, hogy ki is volt Jézus, és mit is akart ő. Való igaz, hogy keresztény kutatók 25 vagy 30 évvel ezelőtt már kijelentették, hogy a történeti Jézusról igazában semmit sem lehet tudni. Rudolf Bultmann óta és az ő hatása alatt azt mondták, hogy az evangéliumok csupán a Krisztusban való hitet tartalmazzák, és nem mondanak semmit a történeti Jézusról. -A korábbi zsidóságra nem volt jellemző, hogy Jézussal intenzíven foglalkozott volna, inkább kerülte a kérdést, vagy ha szabad így mondani, agyonhallgatta őt. Ezért aztán nemcsak a keresztény, hanem a zsidó kutatók számára is újdonságként hatott, hogy egy zsidó történész Jézussal foglalkozik.
