Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Műhelybeszélgetés Fabiny Tamás: Vermes Géza - a zsidó Jézus és a holt-tengeri tekercsek kutatója
- Az ugyancsak zsidó Joseph Klausner századunk elsó'felében írt Jézus-könyve azért az előzmények közé tartozik. - Az ő műve is megjelent magyarul. Saját kutatásainak eredményeit hogyan tudná Professzor úr összefoglalni? - Szerintem Jézus egy ismert zsidó vallásos életformának a követője volt, amit karizmatikus zsidóságnak lehet nevezni. Ez főleg Észak-Galileához kötődik, ahol a mesterek újra és újra betegségeket gyógyítottak. A legfontosabb gyógyítási forma pedig az ördögűzés volt. Jézus olyan tanító volt, aki ezeket a gyógyításokat is véghez vitte, s ezért megítélése is nagyban különbözött azoktól a hivatalos tanítóktól, az írástudóktól, akik tanításukat a Szentírásból bizonyították. Szemléletem másik jelentós eleme nyelvi megfigyeléseken áll. Az evangéliumok tanítását természetesen a görög szövegekből ismerjük. Meg lehet azonban próbálni legalább a legfontosabb kifejezéseket, gondolatokat visszahelyezni az eredeti sémi keretek közé, ahogyan azokat arám vagy héber szövegekben részben meg is lehet találni. Az ilyen sémi visszafordítással valamit vissza is tudunk adni abból az eredeti tartalomból, amely a görögre fordítással szükségszerűen elszegényedett. - Könyvében említ olyan karizmatikus tanítókat, akik párhuzamba állíthatók Jézussal: Hóni, a körhúzó vagy Hanina ben Dósza. Mégis Jézus halt mártírhalált, hiszen azok az adatok bizonyára megbízhatóak, hogy őt Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették. Ha Jézus is csak karizmatikus vándortanító és gyógyító volt, miért kellett meghalnia? - Jézus ugyan igen kedvelt volt a népies körökben, de a vezetők gyanakvással tekintettek rá. Főleg a papi körökre gondolok. Ők azt tapasztalták, hogy a rendkívül népszerű Jézus húsvétkor Jeruzsálembe érkezik. Ilyenkor a zarándokok miatt megtöbbszöröződött a főváros lakossága, és különösen is tartani lehetett a rendzavarástól. Páska ünnepe fokozottan veszélyes időszak volt, mert a zsidó hagyomány ekkorra várta a Messiás megérkezését. Arómaiak nyilván közbeléptek volna, ha rendzavarást tapasztalnak, és ennek következtében a lakosság jó része elpusztulhatott volna. A főpapok ezért ügyeltek kínosan a rendre. Azt az esetet pedig nagyon veszélyesnek tartották, amikor Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, felborogatva asztalaikat. Szerintem Jézusnak azért kellett meghalnia, mert a főpapok szerint rosszat tett, ráadásul rossz helyen és rossz időben. - Alig telt el 3-4 évtized és a „reálpolitikai megfontolásokat" követő papságnak meg kellett tapasztalnia a zsidó háború pusztítását, benne a templom leégését. Jézus halálát a politikai és vallási vezetőknek a rómaiaktól való félelme is okozta. Ám az idő ezek szerint nem a főpapokat igazolta. - Az idő abból a szempontból sem igazolta a főpapokat, hogy ők a jeruzsálemi templom központi fontosságát hangsúlyozták. Azt a rómaiak lerombolták, ennek ellenére évtizedeken belül újrafogalmazódott a zsidó vallás és kultúra lényege. Ezt a munkát pedig a rabbinikus tanítók végezték el. Afőpapoknak sem Jézussal, sem a jeruzsálemi templommal kapcsolatban nem volt tehát igazuk. - Mennyiben hatott Professzor úr munkássága magára a zsidóságra? Mennyiben változott meg a korábbi ellenállás és hallgatás után a mértékadó zsidó megítélés? Mennyiben valósul meg az, amit többen úgy neveznek, hogy a zsidóság „haza kívánja vezetni" Jézust, „Izrael tékozló fiát", vissza, saját zsidó körébe?
