Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Műhelybeszélgetés Fabiny Tamás: Vermes Géza - a zsidó Jézus és a holt-tengeri tekercsek kutatója
(próbaidő) után lehetett valaki tagja. Amennyiben az első év után sikerrel letették a vizsgát, akkor például már ott lehettek a közös étkezőben, de nem érinthették a közösség italait. (Az italokat ugyanis könnyebben tisztátalanná lehetett tenni, mint a szilárd ételeket.) A második év után vagyonukat átadták a közösségnek, és teljes jogú tagok lettek. Esküt tettek arra, hogy a közösségnek jó tagjai lesznek és visszatérnek a mózesi törvényekhez, amelyeket a közösség értelmezései szerint pontosan be fognak tartani. Mindezzel tehát elhatárolták magukat a zsidóság többi részétől. - Említette, hogy két különböző életforma jellemezte a qumrániakat. - Az említett aszketikus életforma nem volt az egyetlen. A közösség tagjainak java része valószínűleg egészen normális életet élt. Lehettek közöttük házaspárok és gyermekek is. Az említet bibliai magyarázatokat azonban nekik is el kellett fogadniuk és életükre alkalmazni kellett. A Krisztus utáni első század vége felé működő Josephus Flavius zsidó történész is említi, hogy kétféle esszénus rend létezett. Az egyik aszketikus cölibata férfiakból állt, a másik pedig családokból. Mindezt igazolják a qumráni tekercsek. - Talán a papi zsidóság, a szaddúceusok túlzott engedékenysége elleni tiltakozásként jött létre ez a közösség? - Nagyon valószínű. A Krisztus előtti 2. század elején nagy krízist élt át a zsidóság, amelynek során sokan hátat fordítottak Jeruzsálem hellenisztikus papságának. Ezek közé tartoztak egyfelől a Makkabeusok, másfelől a qumrániak. - Milyen messianizmus jellemezte a közösséget? - Természetesen létezett a messiáshit, de talán nem kell neki túlzott jelentőséget tulajdonítani. Egyszer megszámoltam: az összes létező szöveg közül csak húsz olyan van, amit messiásinak lehet tartani. A messiási tanítás Qumránban abban különbözött a hagyományos várakozásoktól, hogy ők legalább két, esetleg három messiási személyt vártak. A királyi messiást Izrael messiásának nevezték, a papit Áron messiásának. Legalább egy alkalommal pedig egy harmadik, prófétai messiást is említenek a szövegek. E két vagy három messiásnak különböző „kötelességei" lettek volna: természetesen a király Izrael utolsó királyaként az idők végén legyőzné a nagyhatalmakat. Ezeket a szövegek „kitim"-nek nevezik, ami valószínűleg a rómaiakat fedi. E győzelem után a dávidi vagy királyi messiás uralkodni fog az egész világon, megvalósítja Isten országát, az egy Isten tiszteletét és Isten vallását. Ezzel szemben a papi messiás fő feladata a világvégi nagy háborúk során a vallási ceremóniák vezetése. A háborúk kimenetele ugyanis attól függött, hogy az imákat helyesen mondták-e el és minden vallási rendelkezést betartottak-e. - Az esetleges harmadik, prófétai messiás azonos lehet-e a szövegekben gyakran emlegetett Igazság Tanítójával? - Ezen a ponton eltér a kutatók értékelése. Annyi bizonyos, hogy az Igazság Tanítója a qumráni közösség alapító oktatója és egyfajta prófétája volt, aki valószínűleg a Krisztus előtti 2. század első felében működött. - Említette, hogy a qumráni és a jézusi tanítás jelentősen különbözik egymástól. Vonhatunk-e azonban bizonyos párhuzamot a qumráni közösség és az őskereszténység szervezeti formája között?
