Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Műhelybeszélgetés Fabiny Tamás: Vermes Géza - a zsidó Jézus és a holt-tengeri tekercsek kutatója

MŰHELYBESZÉLGETÉS FABINY TAMÁS Vermes Géza - a zsidó Jézus és a Holt-tengeri tekercsek kutatója A magyar származású, ma Angliában élő zsidó történészt két kutatási terület tette világhírűvé: A Qumránban felfedezett Holt-tengeri tekercsek szövegének kiadása, valamint a Jézus-kutatás. Művei mindig nagy visszhangot keltette. 1973 óta éppen tíz évente adott ki egy-egy munkát „a zsidó Jézus"-ról. Trilógiájának elsőkét darabja az elmúlt években magyarul is megjelent. A vele való beszélgetésre 1996 októberében került sor, amikor a Pázmány Péter Katolikus egyetem - ezen belül is Frölich Ida meghívására Piliscsabán tartott előadásokat. - Kérem, beszéljen családjáról és tanulmányairól! - 1924-ben születtem Makón, zsidó családban. Szüleim hamarosan Gyulára költöztek, így iskolába már ott kezdtem járni. Szüleim ott megkeresztelkedtek, és hat éves koromban engem is megkereszteltettek a katolikus hit szerint. Életem első felében a katolikus egyházhoz kötődtem, olyannyira, hogy papnövendék is lettem, később pedig néhány évig egy belgiumi és francia rendnek voltam a tagja. - Tudományos szándék vagy egzisztenciális, hitélmény határozta meg azt a döntését, hogy teológiát tanult és a papi hivatásra készült? - A kettő keveréke. Mindez nehéz időkben történt, az 1940-es évek elején. Valószínűnek tartom, hogy származásom miatt más egyetemen nem is tanulhattam volna. Előbb Szatmáron, majd Nagyváradon voltam szeminarista, míg aztán 1944-ben menekülni kellett. Hamis papírok voltak nálam, de ezekkel nem mentem volna sokra, hiszen gyenge hamisítványok voltak. Szerencsémre soha senki nem kérte tőlem. Apor Vilmos püspöknek köszönhetem, hogy életben maradtam. Még Gyuláról ismertem őt, s amikor bajba kerültem, megkerestem Győrben. Az ő ajánlásával kerültem Budapestre, a központi szemináriumba, ahol az ostrom és a zsidóüldözés nehéz éveit átvészelhettem. Szüleimet azonban elveszítettem. 1946-ban aztán elhagytam Ma-