Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Veöreös Imre: Az Ember tragédiájának rekonstrukciója (Szabó József püspök emlékezetére)

VEÖREÖS IMRE Az Ember Tragédiája rekonstrukciója Szabó József püspök emlékezetére Nehéz feladat elé állítja a hívő keresztényeket és a Tragédia értékelőit Striker Sándor. Több mint húsz éve foglalkozik elmélyülten Madách Imre remekművével, Az ember tragédiájával. Munkássága eredményét 1996-ban két kötetben helyezte a magyar szakvélemény és az olvasóközönség elé. Az egyik: Az ember tragédiája rekonstrukciója. Ebben kifejti érvelését Madách Imre eredeti szövete mellett az Arany János által javított szöveggel szemben. Nem nyúl hozzá Arany igazításainak zseniális részéhez, csak a megkérdójelezhetőeket változtatja vissza Madách saját soraira. Próbálja megoldani, ami sokak számára régóta rejtvény, a Tragédia záró mondatának, az utolsó, 2140. sornak a jelentését: „Mondottam ember: küzdj' és bízva bízzál!" Striker Sándor egyidejűleg megjelent második kötete: Az ember tragédiája „érintetlen" változata. Ez a könyv már nem tartalmaz magyarázatot, hanem a rekonstruált szöveget egyvégtében közli. E szöveg szerint adták elő a budai Várszínházban 1996. március 14-én a Tragédiát. Az előadás előtt három héttel a Lucifert alakító Garas Dezső adott interjút a Magyar Nemzet riporterének. A színművész néhány szavát itt közlöm. Kár, hogy az egészet terjedelmi okokból nem idézhetem, mert mélyére látott a műnek. „Ki a főszereplője a Tragédiának? Ádám, Éva vagy Lucifer?" - kérdezte a riporter. „Madách Imre" - válaszolta Garas. „Madáchra kell összpontosítanunk, a szövegre, hogy a próbák alatt megfejthessük, mit gondolt ő az ember tragédiájának." Majd később: „Lucifer azt jelenti: >fényt hozó<. A gondolkodás fényességét hozza, miközben szkeptikus, sőt humora is van." A színdarab Luciferé így határozza meg Madách Luciferét: „A kérdező ember megtestesítője". Néhány szót írásom dedikációjáróll Szabó József érettségi dolgozatát Az ember tragédiájáról írta. Amű életreszólóan megragadta. Kora ifjúságától könyvek olvasója, közben a Tragédia szerelmese maradt. Egyedülálló Madách-gyűjteményét nyugdíjas korában a győri Xantus János Múzeumnak ajándékozta, ahol kutatását folytathatta. Iskolák meghívására előadásokat tartott a diákoknak a Tragédiáról. Gyűjteményében helyet foglal a remekmű 33 nyelven történt fordítása. Ehhez kapcsolódik egy emlékem. 1972-ben Itáliában jártam, több város és táj után befejezésül Velencét kerestem fel. Vaporettóval (kis motoros hajó) kijutottam néhány szigetre is. Az egyik alkalommal S. Lazarro szigetére mentem a neves örmény kolostor kedvéért. Az alkalmilag összeverődött turistacsoportnak Fogolyán Lukács (Miklós) fiatal örmény szerzetes magyarázta a látnivalókat a szétszóródott örmény nép kulturális központjában. A nagy könyvtár egyik légkondicionált helyiségében őrzik a régi kéziratos kiadványokat. Kiderült, hogy az ott lakó szerzetes bátyja éppen Az ember tragédiáját fordítja örmény nyelvre. Mindketten erdélyi származásúak, kitűnően beszélnek