Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Bácskai Károly: Megvigasztalt vigasztalók

BÁCSKAI KÁROLY Megvigasztalt vigasztalók ,JÚdott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is." (2Kor 1,3-7) Elsőhallásra, olvasásra felfigyelünk ennek a szakasznak a kulcsszavára: vigasztalás. Az első tíz versben tízszer említi az apostol. Refrénszerűen tér vissza a szó: vigasztalás. Minden nyomorúságra vonatkozóan. Nem egy kényelmes szanatóriumi szoba lakója vall így a gondviselő Istenről, hanem az a Pál apostol, akinek bőséggel kijutott az egészen konkrét, nyilvánvaló nyomorúságokból. Maga írja ugyanebben a levelében: „... igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben... ötször kaptam negyven botütést egy híján ... egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja." (2Kor 11,23-28) Ez az emberi élet - és ez a keresztény élet, mondja Pál. Nem extázis, rajongás, elragadtatás, nem győzelemről győzelemre való menetelés, diadalút, de szenvedésről szenvedésre való csendes átmenetek, „röppenések". A költő, Pilinszky János hasonlóan fogalmaz egyik írásában: „Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll." És Isten mindezekben megvigasztalt, vallja az apostol. Nem egy, a sok munkába és gondba belefáradt, boldogtalan ember írja ezt a levelet, aki átéli, hogy amit egy nap alatt felépít, másnapra leomlik, akinek, mihelyt elhagyja a várost, hogy egy másikba menjen prédikálni, mert ott is szükség van rá, tévtanítók