Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Veöreös Imre: Az első evangélium titka(Dóka Zoltán: Márk evangéliuma)
A könyv felirata: Márk 1,1: Jézus Krisztus evangéliumának kezdete. »A szerző névtelenségével azt fejezi ki, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik, és mindenkit, aki megértette, tanúskodásra kötelez... Elsőként vállalkozott arra, hogy a Názáreti Jézus életére vonatkozó, sokrétű és összefüggéstelen hagyományból kerek egészet formáljon... Az evangélium Márk korában még nem könyv, irat, hanem az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezése volt, és a Jézus Krisztusról tanúskodó, élő beszédet, bizonyságtételt jelentette. Márk nem saját könyvére gondol tehát, amikor ezt a szót leírja, hanem az egész világon hangzó missziói igehirdetésre. „...evangéliumának kezdeté". Vagyis Márk úgy tekint Jézus történetére, amiről ír, mint a saját jelenében folyó evangéliumhirdetés kezdetére... Márk sem úgy tekint Jézusra, mint a múlt letűnt figurájára, akinek csak emlékét őrzi az egyház. Jézus az ö számára is a feltámadott, élő és jelenvaló Úr, aki a róla szóló evangéliumban maga munkálkodik... Néhány régi kéziratban a felirat úgy olvasható: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdte". Vitás, hogy melyik az eredeti... Márk számára az „Isten Fia" cím Jézus legfontosabb messiási megjelölése. Mégis valószínűbb a rövidebb forma.« Dóka Zoltán fentebb idézett magyarázatához hozzáfűzöm: Ez az általam kiemelt néhány sor ízelítő lehet olvasóink számára. Dóka Zoltán ilyen módon dolgozza fel Márk evangéliumát könyve további lapjain is. A régi kéziratok figyelembe vételére másutt alig kerül sor. Jézus megkeresztelése: Márk 1,10-11: És azonnal, amint feljött a vízből, látta meghasadni az egeket és a Lelket, mint egy galambot leszállni magára. És hang (szólította) az egekből: „ Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. " »A keresztség utáni eseményt Márk mint Jézus látomását írja le. Persze Márk nem a modern pszichológia értelmében tekint Jézus látomására. A vízió modern értelemben belső, lelki folyamat. Olyan képek, képzetek válnak vízióélménnyé, amik már előzőleg megvoltak a vizionáló tudatában. Márk szerint Jézus látomásában ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. Nem egyszerűen Jézus „lelkében" ment végbe valami, hanem Jézus és Isten között történt valami.« Ha ez nem lelki élmény - kérdezem az írásmagyarázótól -, akkor ez csodaelbeszélés, s akként kell tárgyalnunk. Vagy pedig mégis csak lelki élmény, akkor a mélylélektan eszközeivel megközelíthető. Istennek van hatalma vallom -, hogy a tudatunkban levő képek, képzetek segítségével szóljon hozzánk. Amint a Szentírás számtalan álmában, s víziójában is, történik. Egy más helyen is említem, hogy Jézus testté lett Isten - emberi tudattal. Természetesen Jézus víziójában nem a pszichológiai képanyag a döntő, hanem hogy ezáltal Isten megnyilatkozása, cselekvése ment végbe. Jézus szándéka a példázatokkal: Márk 4,33-34: És sok ilyen példázattal hirdette nekik az igét, ahogyan hallgatni tudták. Példázat nélkül pedig nem hirdette nekik, de külön a maga tanítványainak megmagyarázott mindent. »Ez a példázatokat lezáró rövid szakasz tipikus példája a tradíció és a redakció találkozásának. Az első mondat a példázatgyüjtemény hagyományos lezárása. A második mondatban viszont Márk foglalja össze példázat-teóriáját. Önálló mondanivalójuk ellentétes, mert mindegyikben más példázat-fogalom érvényesül... Márk szerint a példázatoknak egyenesen az a célja, hogy
