Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Veöreös Imre: Az első evangélium titka(Dóka Zoltán: Márk evangéliuma)

elrejtsék az igét, amit Jézus hirdet. A példázat és az ige viszonya tehát éppen ellenkező, mint a hagyományos első mondatban, a 33. versben. Nála a példázat homályosan, rejtélyesen mondja el ugyanazt(l), amit az „ige" nyíltan példázat nélkül... Márk szerint csak azok értik meg Jézust igazán, akik előtt ő maga oldja fel szavainak titkát. A tanítványok további magatartása azonban azt mutatja, mégis értetlenek maradnak. Jézusnak meg kell halnia, hogy megértésre jussanak.« Különbség van az előttünk levő két versben a hagyományban található jézusi szó és annak Márk koncepciója szerinti formálása között. Itt a kettő egyesítését találjuk. Jézus eredeti szavát a kettő együtt hordozza, ám azt fátyol borítja. A fátyolon át keresi az írásmagyarázó Jézus szavának mai jelentését, Isten mai üzenetét. Ezt tudja nyújtani az egzegézis mai módszere, amelynek ebben a könyvben tanúi vagyunk. (Jairus lányának feltámasztása után) Márk 5,42-43: És azonnal felkelt a leányka és járkált; mert tizenkét éves volt. És magukon kívül voltak a nagy megdöbbenéstől. És igen rájuk parancsolt (Jézus), hogy senki meg ne tudja ezt, és azt mondta, hogy adjanak neki enni. »Marknak csak az értékelés fontos: íme, a legnagyobb csoda is csak riadt döbbenetet vált ki, de nem vezet hitre senkit! Még a jelenlévő tanítványokat sem!... Még sajátosabban jut érvényre Márk szempontja a hallgatási paranccsal... mivel a csoda nem vezet hitre, azért nem is szabad azt hirdetni. A tiltás tehát túlmutat a csodán, és mint Márk titok-képzetének minden vonása, előremutat a titok feloldása, Jézus halála és feltámadása felé... Éppen ezért a csodáknak nincs önálló kinyilatkoztatás-jellegük... nem Jairus leányának feltámadása, hanem Jézus halála és feltámadása az evangélium.« Persze a mai bibliaolvasót az is érdekli, hogy megtörtént-e ez a csoda. Márk gyülekezete - Márkkal együtt - nyilván úgy gondolta, hogy igen. De Márk az evangélium hirdetésében ezzel nem törődik. Ezzel feljogosítja a mai embert is arra, hogy ne foglalkozzék ezzel a kérdéssel; sőt felesleges is foglalkoznia vele. A csoda csak a szemtanúknak csoda, mindenki másnak „elbeszélés", „példázat", amely szükségessé teszi a teológiai interpretációt, értelmezést. Egyszerűbben: Mit üzen Isten a csodaelbeszélésen keresztül? Ebbe az irányba mutat az írásmagyarázó idézett utolsó mondata is. Kicsoda Jézus? Márk 8,27-33: ...És ő megkérdezte őket: „ Ti pedig mit mondotok, ki vagyok én?" Péter felelt és azt mondta neki: „Te vagy a Krisztus". És megfenyegette őket, hogy senkinek se beszéljenek őr óla. És elkezdte tanítani őket: „Az Ember Fiának sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól és megöletnie és három nap múlva feltámadnia." »A szenvedésjövendölés nyilvánvalóan húsvét utáni, explicit megfogalmazása mutatja, hogy a szakasz megformálásában erőteljesen érvényesülnek az evangélista, illetve a mögötte álló hagyományfejlődés teológiai szempontjai. De kétségtelennek kell tartanunk, hogy a húsvét utáni kérdésfeltevés és terminológia mögött húsvét előtti esemény emléke áll... A tanítványok... a jeruzsálemi úthoz messiási reményeket fűztek... Ahogy kétségtelennek kell tartanunk, hogy Jézus számított erőszakos halálára, úgy kétségtelen az is, hogy Jézus hitte saját feltámadását. De hogy ezt hogyan fejezte ki, az számunkra megközelíthetetlen... Jézus feltámadását nem elvi viták, bizonyítékok vagy tömegdemonstrációk realizálják a világban, hanem olyan emberek, akik rálépnek a Jézus-követés útjára és azon járnak. Úgy látszik, hogy Márknak néhány évtized