Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Jánosy István: Lélekidézés (vers)

Jegyzetek 1 Révész Imre: Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából, Budapest, 1957., 29-30. 2 Révész Imre: i. m., 19. 3 A magyarok krónikája, Budapest, 1995., 427. 4 Zsilinszky Mihály (szerk.): A magyarhoni protestáns egyház története, Budapest, 1907., 699-700. 5 Zsilinszky Mihály: i. m., 694. 6 A magyar református egyház története, Budapest, 1949., 338. 7 Apostolok cselekedetei, 5. rész, 29. vers 8 Zsilinszky Mihály: i. m., 714. 9 Révész Imre: i. m., 93-94. 10 Révész Imre: i. m., 127. 11 Magyarország története 1848-1890, Budapest, 1979., I. kötet, 648. 12 Révész Imre: Egyháztörténelem, Budapest, 1993. (hasonmás kiadás), 66. 13 Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon, Budapest, 1985., 206. JÁNOSY ISTVÁN Lélekidézés Régi, ismerős falak között, öregdiákok, s unokák körében csoda történt: ím feltárult az ajtó, s belépett, mint szokta, komótosan az öreg tanár úr, s a katedrához ült, és elkezdte mesélni életét. S a hü tanítvány lám nem volt fukar idejével: nap mint nap lejegyezte a fáradt száj megkopott igéit. Görnyedt háttal itt áll előtted megfáradt költő fiad, ki társak híján csak Veled beszélget: „Tőled a leckét jól megtanultam. Belőle élek, amíg szívem ver." 1996. október 25-én a Fasori Öregdiákok megemlékeztek apámról, dr. Jánosy Istvánról. Az emlékező beszédet kedves Tanítványa, dr. Szegő Miklós tartotta.