Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Tátrai Zsuzsanna: Evangélikus vallási néprajz

családoknál is szokás volt, hogy a karácsonyi asztal alá szakajtót helyeztek, abba mindenféle terményeket tettek, hogy a következő esztendőben bő legyen a termés. Karácsony napja a család ünnepe. Karácsony másnapján jártak a Dunántúlon a regölök felekezetre való tekintet nélkül, köcsögdudával, csörgősbottal. A kutatók sokat foglalkoztak ezzel a szokással, mert ősi sámánszertartás nyomait vélték benne felfedezni, különösen a refrénben: „Haj regö rejtem, regö, regö, regö rejtem..." December 28. aprószentek napja, melynek jellegzetes szokása az egészség- és termékenységvarázsló vesszőzés. A katolikus egyház megszentelte a veszőket, a protestáns prédikátorok azonban elítélték az aprószentek napi vesszőzést. Ennek ellenére még néhány évtizede is a Dunántúlon házról házra jártak a legények fűzfavesszőből font korbáccsal, az élet és termékenység szimbólumával veregették meg a lányokat: „Friss egészséges legyen az újesztendőben..." kezdetű mondóka kíséretében. Az évkezdethez számos ma is élő szokás kapcsolódott az evangélikus családokban. Főként a gyerekek jártak szilvesztert és újévet köszönteni verssel, énekkel. Ez az időpont jó alkalom a különféle férj-, termés-, időjárás jóslásra, varázslásra. A hagyományőrző evangélikus családok közösen várták az éjfélt. Az éjfél közeledtével egyházi énekeket énekeltek. Nem egy gyülekezetben ilyenkor a templomtoronyban énekeltek. Gerendáson (Békés m.) a fúvószenekar az „Erős vár a mi Istenünk..." dallamát játszotta. A békéscsabai toronyéneklés éneke: „ Vigyázzatok azt kiáltják..." Szilveszter, akárcsak szenteste nem hivatalos egyházi ünnep, de minden gyülekezetben istentiszteletet tartanak ma is. A karácsonyi ünnepkör zárónapja vízkereszt, január 6. A katolikus falvakban jellegzetes szokás volt ilyenkor a házszentelés és a háromkirályjárás. A háromkirályjárást a protestáns puritanizmus tiltotta. A vízkereszti koleda a lelkészek járandósága volt. A házaknál előre felkészültek, mert a templomban kihirdette a lelkész. Vízkeresztig minden családot felkeresett. A kántor, a rektor és erős férfi kísérte el. A tirpákoknál a Tranoszciuszból énekeltek. A lelkész áldást, jókívánságot mondott, a gyerekeket vizsgáztatta. Az ajándékot, ételeket zsákba gyűjtötték a házaknál. Az 1994-es Evangélikus Naptár szerint ma még élő szokás a vízkereszti koleda Albertiben, ahol mára ez a lelkipásztor látogatásává, házi istentiszteletté vált. Húsvéti ünnepkör A húsvéti szokásokkal kapcsolatban keveset tudunk gyülekezeteink régi hagyományairól. A böjti időszakban sokfelé sötét ruhába mentek a templomba, a lányok lila szalagot tettek a hajukba, s főként az idősebbek teljesen feketébe jelentek meg Krisztus halálára emlékezve. A házasulandókat sem hirdették ki a templomban. Ilyen adataink vannak Kiskörös, Mezőberény, Békéscsaba, Ambrózfalva, Szarvas és Gerendás gyülekezeteiből. Tilos volt a vidámság, az utcán sem lehetett dalolni. Böjt idején nem lakodalmaztak, nem rendeztek mulatságokat. Virágvasárnapra kimeszelték a házakat, és a lányok ilyenkor jelentek meg először tavaszias ruhákban. Megkezdték a tojások festését. A katolikusok barkát szentelnek ezen a napon. A bokortanyák evangélikus tirpákjai örültek, ha ismerős katolikus családoktól szentelt barkát kaphattak, mert oltalmazó céllal az első ház komódjára vagy a tükör elé helyezték. Az egész magyar nyelvterületen úgy tartották, hogy a szentelt barka megvédi a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől.