Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Tátrai Zsuzsanna: Evangélikus vallási néprajz

Nagyhét hagyományához tartozott, hogy az evangélikus tirpák asszonyok nagycsütörtök éjszaka a Gecsemané emlékezetére a virágoskertben, a férfiak pedig valami rejtett helyen imádkoztak, majd frissen merített vízben mosakodtak. A jószágot is megöntözték. Nagycsütörtököt nem mindenütt tartották ünnepnek, de például Ambrózfalván a konfirmáció ideje volt és a tanítók, presbiterek, lelkészek ezen a napon vettek úrvacsorát. Nagypénteken a hétfalusi evangélikus csángók a századfordulón még énekelték a passiót, s arra gondosan felkészültek. A passió és lamentáció a reformációtól a 19. századig része volt a protestáns istentiszteletnek. A legtöbb gyülekezetben nagypénteken vettek úrvacsorát, mert ezt tartották a legnagyobb ünnepnek. A nagypénteki úrvacsora előtti böjtnek helyi és egyéni változatai voltak: volt, aki semmit sem evett, vagy csak zsírtalan ételt (Mezőberény), volt aki pattogatott kukoricát (Békéscsaba, Kondoros), volt aki csak tojást, vagy tejet (Békéscsaba), száraz kenyeret (Gerendás), aszalt gyümölcslevest (Csönge) fogyasztott. Mindez addig tartott, míg a csillagok fel nem jöttek. Azután például főtt kolbászt, tojást, kocsonyát ettek. Nagyszombaton általános szokás a takarítás, sütés, főzés. Tótkomlóson különösen a gazdacsaládok úgy tartották, hogy nagyszombat este együtt kell lenniük. Húsvét vasárnap az egész család együtt reggelizett és ebédelt például Tótkomlóson. Az étkezések előtt húsvéti éneket énekeltek. Akárcsak karácsonykor ilyenkor sem illett veszekedni, hangosan feleselni a fiataloknak. Húsvét vasárnap - általános szokás szerint - a fiatalok új ruhát kaptak, melyet első ízben húsvétkor öltöttek fel és úgy mentek a templomba. A nap kiemelkedő része volt az istentisztelet. A lányok fehér vagy virágos ruhában mentek a templomba (Gerendás). Ebéd után a prédikációról beszélgettek, s a fiataloknak be kellett számolniuk arról, hogy mit hallottak. Húsvét vasárnap a család tagjai nem mentek más házhoz látogatóba. Az Evangélikus Naptár 1994-ben beszámolt arról, hogy a nagytarcsai gyülekezet húsvét vasárnap reggel hét órakor toronyzenére ébred. Elsősorban a gyülekezet gyermek-, ifjúsági és felnőtt énekkara szólal meg előzetesen rögzített felvételről hangszórókon keresztül így jut el az örömhír mindenkihez: ,,/íz Úr feltámadott..." Húsvét első napjának jellegzetes szokása a keresztszülők látogatása a keresztgyerekeknél. A keresztszülők ajándéka a piros vagy hímes tojás, mely az élet, az újjászületés, a feltámadás jelképe. A húsvéthétfői locsolásnak korábban hagyományos rendje volt, például a mezőberényi szlovákoknál csak az istentiszteletig locsolhattak, általában azonban egész nap jártak locsolni. Tótkomlóson voltak, akik már hajnalban felzörgették a lányos házakat, s vízzel locsoltak. A locsolásért piros vagy hímes tojás jár. A gyerekeknek pénzt is adnak, a legényeket étellel itallal kínálják. Pünkösd Sok népszokásról tilalmazása révén értesülünk. így van ez a pünkösdi szokásokkal is. Például a csetneki evangélikus zsinat 1594-ben így rendelkezett: „Pünkösd napján régi szokás szerint királyt választani, táncolni és játszani mindenkinek megtiltatott." Csíkkozmáson 1692-ben hozott egyházi rendelkezés értelmében: „Eleitől fogva régi időkben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás azután is tilalmas."