Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Jánosy István: Tolsztoj időszerűsége

Gandhi az indiai mezőgazdaság fölélesztését a szövetkezetekben látta annál is inkább, mert ez a Szervezet nem volt idegen az indiai tradícióktól, és itt egyben kikísérletezhette az erkölcsi elvek megvalósítását. Hosszan elemezhetném, hogy Gandhi nagyszerű gyakorlati érzéke mennyiben tette lehetővé a tolsztoji elvek megvalósítását. Gandhi elveit és az erőszakmentesség gyakorlatát nemcsak Indiában alkalmazták a társadalmi ellentétek elcsendesítésére, hanem a világ más tájain is, ha ezek az ellentétek már tettlegességgel, sőt polgárháborúval fenyegettek. Egy baptista prédikátor, Martin Luther King, Gandhi tanítványa a hagyományos néger-fehér gyűlölködés megszüntetésében oly sikerrel alkalmazta Gandhi módszerét, hogy a kontroverzia lényegében megszűnt. Persze ehhez Martin Luther Kingnek életével kellett fizetnie, mint Gandhinak vagy éppen Jézusnak. És hogy ma is él Gandhi szelleme, mutatja a szerb egyetemisták hosszantartó békés tüntetési mozgalma. Én már hosszabb idő óta életem legfőbb céljának az ökuméniát választottam, vagyis a különböző vallások közeledésének, konvergenciájának szolgálatát, abból a szándékból, hogy kölcsönösen megértsék egymást és így békésen és boldogan éljenek egymás mellett, kizárva minden erőszakot és gyűlölködést. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy ha a vallások, egyházak tagjai jobban megismerik egymást és átélik egymás életgyakorlatát, ezáltal maguk is lelkileg gazdagodnak és boldogabbá lesznek. E téren nem nagyon érdekelnek a dogmák. Például évszázadokon át heves acsargás-, és vitatéma volt protestánsok és katolikusok között, hogy hit által üdvözülünk-e vagy jócselekedetek által. Valójában: is is. Mély hittel kell elfogadnunk Jézust üdvözítőnek és ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy az utolsó ítéletkor embermentő-, segítő cselekedeteink szerint fog minket megítélni Jézus (kecskék és juhok példázat). Éppen ezért minden keresztény és nem keresztény felekezetnek nyitottnak kellene lennie a másik iránt. Például mennyit profitálhattak volna protestánsok és katolikusok, ha megismerhették volna C. G. Jung nagyszerű felfedezéseit és fölhasználták volna a lélekmentő szolgálatukban! Mennyi veszendő lelket megmenthettek volna! És a hinduizmus klasszikusaitól, egy Gandhitól, Tagorrétól is mennyit tanulhattunk volna! Hiszen ez az ökuménia lényege. Jézus hívei a legkönnyebben a Visnuizmussal és a Buddhizmussal érthetnének szót. Hiszen erkölcsi alapelvei szinte azonosak. Krisztus parancsait ők is elfogadják. Gandhi különösen közel állt Jézushoz. Indiai szóval szinte gurujának tekintette. Bevezetőnkben említettük, hogy korunk fő jellemzője a félelem. A létbizonyság: mi lesz velünk holnap! De ennél is fájdalmasabb hiány az értékek teljes eltűnése, illetve összekavarodása. A régi világban, akármilyen nehéz is volt az élet, a keretek, az értékek hierarchiája változatlan volt akár évszázadokon át. Most az emberek - különösen a fiatalok - hányódnak-csapódnak ideoda, mint egy süllyedő hajóban. Megbízható életcélt, az értékek szilárd rendszerét kell eléjük adni. De hogyan? Már Seneca megmondta: a legkiválóbb, legtiszteletreméltóbb emberek közül válaszszanak egyet vagy többet és figyeljék meg, mit csinálnak, hogyan élnek és kövessék őket. Ezt tettem én is egy hosszú élet folyamán, s így alakult ki az én „szentjeim" névsora: Jézus, Mária, Szent Ferenc, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gandhi. Szellemileg én ezekkel élek egy szálláson.