Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Tátrai Zsuzsanna: Evangélikus vallási néprajz

TÁTRAI ZSUZSANNA Evangélikus vallási néprajz Az evangélikus vallási néprajz módszeres feltárása, kutatása a magyar nyelvterületen található magyar, szlovák és német gyülekezetekben a jövő feladata. Alábbiakban az egyházi év rendjében haladva a kalendáriumi szokásokból, a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi evangélikus hagyományokból mutatok be néhány helyi változatot az eddigi publikációk és saját gyűjtéseim alapján. Karácsonyi ünnepkör Advent idején a hagyományokat tisztelő evangélikusok nem tartottak mulatságokat, lakodalmakat. A bokortanyák tirpákjai böjtöltek, testileg, lelkileg készültek az ünnepre. Adventben fekete volt az oltárterítő színe például a tázlári, akasztói, fulöpszállási, csengődi, soproni gyülekezetben. Az oltárterítő színének megfelelően öltözködtek, így az adventi vasárnapokon nemcsak az idősebb asszonyok, de a fiatal lányok ruhája is fekete volt a Békés megyei Szarvason, Békéscsabán és Gerendáson. Az adventi időszak jeles napjai december 6-án Miklós napja, december 13-án Luca napja az evangélikus néphagyományban is jól ismertek. A Dunántúlon a „láncos miklósok" azaz többnyire legények, bekormozott arccal, kifordított bundában ijesztgették a gyerekeket és a lányokat. A hatóságok már a 18. század óta tiltották a szokást, ennek ellenére még a közelmúltban is gyakorolták. A régi hagyományokat azonban kiszorította a kereskedelem és édesipar által is reklámozott piros ruhás, megszemélyesítve és titokban ajándékot hozó Mikulás. A Gergely féle naptárreform előtt (1582) Luca napja volt a téli napforduló kezdete, az év legrövidebb napja. Általános hiedelem szerint szerencsésnek tartották, ha ezen a napon férfi köszönt elsőként a házba. így vélték ezt a mezőberényi, csorvási evangélikusok is. Ha nő tévedt a házhoz, akkor Tótkomlóson tréfásan kikergették. A Dunántúlon még néhány évtizeddel ezelőtt is szokás volt a lucázás, kotyolás. Fiúgyerekek jókívánságokkal keresték fel a házakat: „Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, ludgyok..." kezdetű mondókájukkal. A kezükben szalmát vittek, arra térdeltek. A gazdasszony ezt a szalmát a tyúkok alá vitte abban a hitben, hogy akkor többet fognak majd tojni. Az 1960-as években a Vas megyei Bük községben még élő szokás volt az ottani evangélikusok körében. A békésmegyei evangélikus falvakban ismerték a lucaszékhez kapcsolódó hiedelmet. Luca napkor kezdték készíteni, hogy azután karácsonykor a keresztútra vigyék. A keresztúton a lucaszékre állva - a néphit szerint -, meg lehet látni, hogy ki a faluban a boszorkány. (A katolikus falvakban az éjféli misére vitték a lucaszéket.) A lucabúzát ugyancsak Luca napkor vetik, s ha karácsonyra kizöldül általában a következő esz-