Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Jánosy István: Tolsztoj időszerűsége

JÁNOSY ISTVÁN Tolsztoj időszerűsége Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni korunkat, azt mondanám, hogy félelem. Manapság már mindenki fél, mert nincs biztonságban senki. Bármikor a fejére omolhat ez egész civilizált világ. Ugyanakkor végleg úrrá lett mindenen a pénz. Most már nem a termelésből fiaztatja magát, hanem öncélú spekulációból, amit a bankok bonyolítanak. A maffiák szervezetei is egyre inkább beépülnek a pénzvilágba és így a kapitalizmus már képtelen úrrá lenni olyan gyötrelmes világproblémákon, mint a népességrobbanás, a nyomor elhatalmasodása, a tömeges éhhalál, a természet megmételyezése és az, hogy egyre több fegyver kerül éretlen, felelőtlen terroristák kezébe. De mindez még hagyján. Egyre szaporodnak olyan szimptómák, amelyek a teljesen értelmetlen, perverz gonoszság megnyilvánulásai. Ártatlan emberek lakónegyedeit robbantgatják. Gyerekeket rontanak meg és halálra kínoznak. Mintha már-már Sztavrogin, Rogozsin szórakozóhelye lenne környezetünk. Mintha az évezredes erkölcsi parancsok érvényüket vesztették volna. Pedig épp az erkölcsi törvények megtartásától függ egyes emberek, családok, népek fennmaradása: „Minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görbed". Jézus világosan megmondta nekünk, mit kíván tőlünk: senkinek nem ártani, még az ellenségnek sem és megsegíteni a bajban levőt, a gyengébbet. És az utolsó ítéletkor - mint a kecskék és juhok példázata tanúsítja - Jézus ezt fogja számon kérni tőlünk, tehát a segítő cselekedeteket. És itt nincs érdem, hiszen ez kötelesség. „Ha mindent megtettetek, amit parancsoltam néktek, mondjátok, hogy haszontalan szolgák voltunk, mert csak azt cselekedtük, ami a kötelességünk". Felvetődik a kérdés: és ha nem tudjuk tökéletesen megvalósítani amit Jézus parancsolt nékünk? Akkor bízzunk a kegyelemben, vagyis hogy Isten jó és nem akar nekünk rosszat. Még, ha a pokolra küld is még akkor is csak a javunkat akarja. Ott is „az Ő tenyerén vagyunk", ahogy Pilinszky mondja. Viszont igenis cselekedni kell: végre megvalósítani, amit Jézus parancsolt és ezt mindenkinek komolyan kell venni, ha el akarjuk kerülni a világkatasztrófát. És itt nincs helye semmi kibúvónak. Tenni, tenni, cselekedni kell látástól vakulásig, szakadatlanul. Ezt Tolsztoj hangsúlyozta először drámai kétségbeeséssel. Szerinte az európai civilizáció a vesztébe rohan. Nem ment meg a nemzetközi kapitalizmus még a technika segítségével sem. Csak növeli a krízist a végkifejletig. Tolsztoj végtelen zsenialitása kellett, hogy végre elordítsa: „Elég! Tessék meg-