Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Hans Küng Credo: Az Apostoli Hitvallás kortársaknak szóló magyarázata

dása miatt elvetették". Érthető - mondjuk Küngnek -, hiszen mindkét említett reformátor gondolkozása a középkori világképhez kapcsolódott. 2. Mit jelent „

hinni"? A hitet mi is bizalom

nak nevezzük. A lutheri reformátorok központi fogalma a hitről: fiducia

f bizodalom. Ahittel kapcsolatos ez az egybecsengés Küng és köztünk végigvonul az egész könyvön. Az „értelmes" jelző is fontos, mert a logikus gondolkozás a teológia velejárója. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a keresztény ember hite „vak" hit is. Egy hasonlattal: a hit mélységbe ugrás azzal a rendíthetetlen bizalommal, hogy nem feneketlen szakadékba zuhanunk, hanem az élő Isten kezébe esünk. „Hiszek... nem a Bibliában (a protestáns biblicizmus ellen szólok), hanem abban, akiről a biblia bizonyságot tesz". Klasszikus megfogalmazás, amit mi evangélikusok is vallunk. Persze a lutheránus ortodox teológusokat joggal vádolták azzal, hogy nekik a Biblia papíros pápájuk. Ehhez nincs köze a mai evangélikus bibliamagyarázóknak

. Az ortodox gondolkodásra ma leginkább a fundamentalista bibliamagyarázati mód hasonlít. 3. Érvényes még a modern valláskritika? „Az istenhit ma is lehet ellentmondást nem tűrő, zsarnoki... Tud szorongást... kiváltani". De éppen ellenkezőleg - folytatja Küng - újra szabadítónak bizonyult (itt a felszabadítási teológiára céloz) és emberszeretőnek. Nálunk is előfordult - fűzöm hozzá - a durva gyermeknevelés vallásos apák részéről, de evangélikus hitünk nem a szigorúságot, fenyítést tartja igazi nevelóerőnek, hanem a szeretetet. Ingmar Bergman az egyik filmjében olyan lutheránus papot ábrázolt, aki ennek éppen ellenkezője; az alakot valószínűleg édesapjáról mintázta. Remélhetőleg ez a típus rég kiveszett, nemcsak Svédországból. Veöreös Imre Pereli Zsuzsa: Himnusz