Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Gyapay Gábor: „Kétség és remény közt" Evangélikus nevelés hajdan és ma

GYAPAY GÁBOR „Kétség és remény közt" Evangélikus nevelés hajdan és ma Az evangélikus nevelés történetében az első döntő lépést Luther fellépése jelenti. De Luther nem Zeusz fejéből kipattanó Paliasz Athénéként jelenik meg, hanem egy hosszú történelmi folyamat után. A lutheri reformáció nemcsak közép-európai, nemcsak európai, hanem világtörténelmi jelentőségű. Legfőképpen Európának jelent nagyszerű bizonyítványt, hiszen a XV. századra Európában igen válságos helyzet alakult ki. Egyrészt a hatalom néha ellaposodott, visszaélt a hatalmával, másrészt a társadalomban megszületett az igény a lelki élet igazi ápolására. Az eddigi liturgikus kereszténység mellett hallatlan mértékben megerősödött a másik, az intellektuális kereszténység. A nagy probléma az volt, hogy erre a kihívásra képes-e Európa válaszolni. Luther fellépése tulajdonképpen csak elindította ezt a folyamatot, hiszen a reformációt, az úgynevezett ellenreformációtól - amit én a mai viszonyok között már nem tartok túlságosan szerencsés kifejezésnek - nem lehet elválasztani. Luther fellépése nemcsak az evangélikus megújulást, hanem a katolikus megújulást is elindította és ezeknek az egyházaknak - ha vitatkoztak, hadakoztak is - közösen kell szembenézniük a mai kihívással. A mai társadalomban a szekularizáció komoly veszély. A természettudományok fejlődése új kérdéseket vetett fel, tehát a szent ágostoni probléma - hit és tudás viszonya - ismét aktuális. Az egyházak nehéz feladat előtt állnak, mert erre a kihívásra legalább olyan szintű választ kell adniuk, mint amilyet a XVI. század adott az akkori kihívásokra. Ezeknek a feladatoknek a megoldása az iskolák dolga. Napjainkban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a keresztény iskolák nem fordulnak egymással szembe, hanem egymást segítik, egymást támogatják. De nekünk evangélikusoknak a saját múltunkat, a saját módszereinket kell elsősorban továbbadni. Luther reformációjának több területe van. Az egyik az, hogy Luther rendkívül fontosnak tartotta az iskolát. 1524-ben a német városok tanácsához írott levelében kifejti, hogy a világ egyetlen legfontosabb megváltoztatója, az iskola, és akkor, amikor annyi pénz megy háborúra, akkor ne sajnálják a pénzt az iskolákra sem. Az oktatás támogatása a leglényegesebb kérdés. Megemlítendő, hogy Luther különbséget tett a felsőbb oktatás és a népoktatás között. A felsőbb oktatásban ő is rendkívül fontosnak tartotta a latin, a görög és a héber nyelv tanítását, de a népoktásban a nemzeti nyelv - az ő esetében a német nyelv - oktatását tartotta fontosnak. Hiszen éppen az a bizonyos előbb említett intellektualizmus azt jelenti, hogy az Istennel való kapcsolatát mindenkinek magának kell intéznie. Ezt a biblia ismerete nélkül - ami pedig csak a nyelvtanulással vagy a nyelv ismeretével oldható