Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Hans Küng Credo: Az Apostoli Hitvallás kortársaknak szóló magyarázata
Időközben természetesen bebizonyosodott, hogy nem csak a szexualitást lehet elnyomni, hanem a va llásosságot is^ hogy az emberiség legősibb, legerősebb, legsürgetőbb vágyait, amelyek Freud szerint a vallás erősségei, jobb lenne nem puszta illúziókká minősíteni, hogy az általános tájékozatlanság és sokszor értelemvesztés idején_ éppen a yállás az, amely nemcsak az él et és h alál végleges értelméhez segíthet eh hanem a fenntartás nélküli erkölcsi mértékekhez és lelki otthonhoz is. így lehet tehát az istenhitnek nem utolsósorban lelki területen elnyomó helyett ' felszabadító, károsító helyett gyógyító, labilizáló helyett igazi stabilizáló funkciója. Ezzel világossá válhatott: aki ma hisz Istenben - aki elsősorban általános körülírással mint érzékfeletti és bennerejlő, mindent átfogó, mindent átható, leg valósabb v alóság az em ber ben és a világban - annak nem kell sem a középkorba, sem a reformáció korába, sem saját gyermekkorába visszafejlődnie, az mindenképpen kortárs lehet a kortársak között - éppen ma, a posztmodernizmus világkorszakába való fájdalmasan lassú átmenetben. Összefoglalóan tehát ez a válaszom a modern valláskritkára: Az istenhit bizonyára gyakran volt és ma is lehet ellentmondást nem tűrő, zsarnoki és reakciós. Tud szorongást, kiforratlanságot, korlátoltságot, türelmetlenséget, igazságtalanságot, megtévesztést és szociális önmegtartóztatást kiváltani, sőt éppenséggel erkölcstelenséget, visszás társadalmi állapotokat és egy nép soraiban vagy népek között háborúkat igazolni és sugalmazni. De: az istenhit éppen az utóbbi évtizedekben újra növekvő mértékben bizonyult szabadítónak, a jövő felé tájékozódónak és emberszeretőnek: az istenhit az életben való bizalmat, kiforrottságot, nagyvonalúságot, toleranciát, szolidaritást, alkotó és szociális elkötelezettséget tud terjeszteni, és elő tudja segíteni a szellemi megújulást, a társadalmi reformokat és a világbékét. „De mit tudnak ehhez hozzátenni a mi keresztény hitvallásaink konkrét kijelentései? Az újkori valláskritika fényében hogy kell érteni azt, hogy Isten a menny és föld 'Teremtője'? Nincsenek ellentomondásban éppen a modern kozmológia felismerései a Teremtőben való hittel?" Sok kortársunk kérdezi ezt. Tekus Ottó fordítása Evangélikus teológiai jegyzetek Az Apostoli Hitvallás eredete az ősgyülekezetbe nyúlik vissza. Eredeti tömör formáját Pál apostol közli először, és hangsúlyozza, hogy azt „adta át", amit ő maga is „kapott": „tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették és... feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a tizenkettőnek... megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között... De Isten kegyelméből... többet fáradoztam, mint azok mindnyájan..." (lKor 15, 3-10). Krisztus megfeszítése eltemetése, feltámadása - ezek a hitvallási részletek képezik az őskeresztény hagyományt, melyet Pál apostoli tekintélyével tovább adott eredeti leveleiben a saját és későbbi nemzedékeknek. Az átadott hitvallásnak további eleme a Szentlélekre vonatkozik: „senki sem mondhatja: 'Jézus Úr', csakis a Szentlélek által" (lKor 12,3). Hasonlóképpen őskeresztény hitvallást tartalmaz a filippibeliekhez írt levél (2,5-11). Folytathatnánk a sort az Újszövetségből. 1. Hihető mindez? Luther és Melanchthon kezében volt Kopernikusz forradalmi könyve a heliocentrikus világképről, és „ezt a Bibliával szemben világos ellentmon-.
