Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Wiszkidenszky Aliz: „Alaktalan testemet már látták szemeid..." A fogamzásgátlásról az őskortól napjainkig

tekintélyére épült, mely a fogamzásgátlást „önmagában vett rossznak" tekinti. A „többségi nyilatkozat" ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a „szülői feladat felelős, rugalmas és ésszerű gyakorlása megkívánja a fogamzás korlátozását", ha a házastársak „...a házasság belső értékeit őrizni és gyarapítani akarják, akkor szükségük van a fogamzás korlátozásának biztos és emberileg elfogadható eszközeire."

4 A pápa azonban a kisebbség véleményét tette magáévá, mely újra csak a természetes fogamzásgátlást fogadta el, elvetve minden mesterséges módszert, indoklásként hozva fel, hogy „míg az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék."

5 Ezzel sok katolikus hívő - de sok vezető bíboros sem azonosult. A pápai körlevelet megelőző bizonytalanságot a vélemények és a gyakorlat éles megoszlása követte, mely a mai napig nem változott. Aközelmúltban Az élet evangéliuma címmel jelent meg pápai enciklika ebben a témában. De mi is az oka ennek a bizonytalanságnak? Az egyházak véleményének megfogalmazásában mértékadó szempont a Szentírás és a hitvallási iratok. A Biblia korában nem volt kérdéses a születésszabályozás, tehát közvetlen útmutatást erre a Bibliában nem találunk. Magáról a fogamzásgátlás tényéről is csupán egy helyen olvashatunk, a Teremtés 38. fejezetében. Onant, Júda fiát kötelezi az ősi keleti és zsidó levirátus szokása. Ennek értelmében meg kellene termékenyítenie Támárt, elhunyt fivére gyermektelen özvegyét; „De Onán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De az Úr rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte." (1 Móz 38, 9-10) Itt a fogamzásgátlás egy ősi törvény tudatos megszegését eredményezte. De még a levirátus szokásáról más helyen is olvashatunk (5 Móz 25, 5-6), addig a fogamzásgátlásról nem, sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben. Amiről azonban szó van, az a házastársi hűség, szeretet. Tehát hangsúlyozni kell, hogy ha keresztény ember a fogamzásgátlás tényét el is fogadja, és él vele, akkor azt mindenképpen a „minden tekintetben tiszta házasság és szeplőtlen házasság" (Zsid 13, 4) keretein belül tegye, és nem a saját önző kényelme kiszolgálása céljából. A fogamzásgátlás mellett szólók érvként hozhatják fel, hogy az orvostudomány eredményeit Isten nagy ajándékának tekintjük, melyek következtében például járványok és népbetegségek nem tizedelik az emberiséget. Ha ugyanez a tudományos fejlődés teszi lehetővé, hogy a szülők maguk döntsék el, hány gyermek gondját és terhét bírják el, akkor a fogamzásgátló eszközök igénybevétele sem lehet bűn. De ez nem azt jelenti, hogy minden módszer kritikán felül áll. A lehetőségek sokfélesége ellenére a velük szemben támasztott gyakorlati követelmények azonosak: - legyen megbízható - használata legyen könnyen elsajátítható - legyen olcsó, mindenki számára könnyen hozzáférhető - legyen higiénikus, ne legyen illúziórontó - ne zavarja a coitust és annak spontaneitását - legyen ártalmatlan és mellékhatásmentes a partnerekre nézve - ne befolyásolja a későbbi fogamzó képességet - ne károsítsa a későbbi - kívánt - terhességet, magzatot és gyermeket, még öröklési szempontból sem. 4 u.a. 5 u.a.