Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Wiszkidenszky Aliz: „Alaktalan testemet már látták szemeid..." A fogamzásgátlásról az őskortól napjainkig

Ezen feltételek közül talán mindenki számára az elsődleges szempont a megbízhatóság. Elfogadott eljárás, hogy a hatásosságot az úgynevezett Pearl-index-szel (Raymund-Pearl 1930-ban felállított képlete) adják meg: „X" terhesség/100 női év. (Az asszonyév 1 évet jelent a nő termékeny éveiben. 100 nő egy éve így 100 női év.) Meg kell jegyezni, hogy csak három módszer van, ami 100%-os hatású (vagyis a Pearl-index=0): - teljes megtartóztatás - a férfi heréinek eltávolítása (nem vasectomia!) - a nő mindkét petefészkének eltávolítása (nem a kürtök lekötése!) (Az utóbbi kettő tulajdonképpen nem fogamzásgátló módszer, mivel ilyen műtétet a mai modern társadalomban kimondottan fogamzásgátlás céljából nem végeznek!) Minden más esetben létrejöhet terhesség. A sterilizáció mint műtéti beavatkozás, szövődmény kockázatával jár és más kellemetlen mellékhatások is felléphetnek (pl. menstruációs zavarok, impotencia). Ezenkívül ellentmond a reverzibilitás követelményének, amely egyaránt kötelező minden fogamzásgátlóra. Ezt az igényt nemcsak a humanitás diktálja, hanem egészségügyi felfogásunk is megköveteli, beleértve a tanácsadással vállalt felelősséget. Nem férhet kétség ahhoz, hogy egyetlen embert sem tehetünk végleg meddővé, tehát sohasem javasolhatunk vagy alkalmazhatunk olyan szert, amelynek reverzibilitása nem 100%-os. Az orális tabletták hormonkészítmények. Mivel ezeket általában folyamatosan, hosszú időn keresztül szedi egy nő, ez azt jelenti, hogy folyamatosan, hosszú időn keresztül saját hormonháztartásába avatkozik be. Az orális antikoncipiensek szedése - többek között - növelheti a pulmonalis embolia, myocardialis infarctus, agythrombosis, agyvérzés, hypertonia előfordulását. Egyes nőknél annak a veszélye is fennáll, hogy ha gyermeket szeretne, a tabletták szedése után gyógyszeres kezeléssel kell a fogamzóképességet helyreállítani. Az antikoncipiensekkel szemben nemcsak egészségügyi, hanem etikai követelmény is támasztható, melynek alapja az élet feltétlen tiszteletéből fakadó meggyőződés. Általában az abortusszal kapcsolatos viták egyik sarkalatos pontja az emberi élet kezdetének meghatározása. Hollandiában különböző szakmák képviselőinek tartottak kollégiumot erről a kérdésről; a jogász vallotta: számára csak a már megszületett élő csecsemő a személy; a biológus kitartott nézete mellett, miszerint az élet abban a pillanatban elindult, mihelyt egyesült a spermium és a petesejt, tehát nincs olyan fogalom, hogy „előembrió", amely értéktelenebb lenne, mint az embrió vagy az újszülött; az etikai oldal képviselői azt az álláspontot képviselték, hogy a megtermékenyítés pillanatától a szülésig számos fokozat van, melyek alapján eldönthető, mikor tekinthetjük embernek a magzatot. Napjainkra a biológia igazolta, hogy a petesejt és az ondósejt találkozása az a pillanat, amikor helyreáll az emberre jellemző kromoszómaszám, megindul a fehérjeszintézis, amely azután folytatódik a méhen belül és méhen túli életben is... ha hagyják. Tény azonban, hogy ez a kezdeti szakasz, az „osztódó pete", még csak amolyan absztraktció a legtöbb ember számára. A személyes kapcsolat hiánya kétségkívül kedvez az élet tényének fel nem ismerésében. Ez azonban csak az emberek számára van így. Isten figyel ránk, számon tart minket a fogantatás pillanatától, hisz O alkotta az embert az anyaméhben: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében...Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam...Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt. 139, 13-16). Az Újszövetség kifejezetten nem foglalkozik az