Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szentpétery Péter: Hol a határ? Egyház, szekta, kultusz, álvallás, valláspótlék

Ágostai hitvallású evangélikusként tehát azt kell mondanom, hogy a „keresztény egyház" kifejezés tautológia: ha egyház, akkor keresztény, ha nem keresztény, akkor nem egyház. Mit mondhatunk akkor az unitarizmusról, hiszen Jézus nagy tanítóvá, prófétává való „lefokozása", feltámadásának tagadása nem nevezhető az evangélium tiszta hirdetésének. (Természetesen el kell ismernünk, hogy az unitarizmus a magyar történelem és kultúra szerves része.) Tegyük hozzá, hogy hasonló nézetekkel az „igazi" protestáns egyházakban is gyakran találkozhatunk. Az adventistákat, „szombatistákat" korábban egyértelműen szektának tekintették, noha náluk a trinitárius hithez és a komolyan megélt kereszténységhez járulnak bizonyos - a történelmi egyházak számára elfogadhatatlan - tanítások.

6 Szektakérdés A vita nálunk különösen is az 1993-as költségvetés kapcsán lángolt fel, amikor négy közösséget - Jehova tanúi, Krisna-hívők, Moon-szekta, szcientológia - „destruktív szektának" nyilvánítottak, és megvonták tőlük a költségvetési támogatást. Atémához ekkor sokan hozzászóltak, világnézeti alapállásuk, rövid vagy hosszú távú érdekeik szerint. Nagyon figyelemreméltónak tartom a következő véleményt: „...a szekták mint intézmények korántsem destruktívabbak vagy antiszociálisabbak, mint számos más, teljes elismerést élvező társadalmi intézmény. Aligha jutna eszébe valakinek is kétségbe vonni például a család vagy mondjuk a hadsereg erkölcsi alapjait, jóllehet mindenki bizonyos lehet abban, hogy ezen intézmények keretei között számos illegitim emberi kapcsolat, hatalmi függőség, törvény- és erkölcstelenség valósul meg napról napra. Ilyen összehasonlításban a szektákat még különösebben veszélyeztetett vagy másokat veszélyeztető intézményeknek sem tartjuk. A közösségiség, az egyesülés önmaga ellentétébe fordulásának veszélye mindenképpen fennáll, de a veszély mértéke semmiképpen sem indokolja azt a magatartást, hogy mintegy »elore« válaszoljon az esetleg bekövetkező anomáliákra, olyan anomáliákra azonban, amelyek nagyságrendje nem haladja meg más, köztiszteletben álló intézmények anomáliáit."

7 Való igaz: ahhoz, hogy valaki erkölcstelen legyen és sokakat tönkretegyen, nem szektát kell alapítania elsősorban; egy fantomcég ilyesmire sokkal „alkalmasabb". A probléma továbbra is a „szekta" meghatározása. Az említett négy közösség valójában négy különböző típust képvisel. A„szekta" az őesetükben éppen olyan gyűjtőfogalom, mint a vallási közösségekre az „egyház", ha akarjuk, minden belefér. Nézzük meg tehát egy kicsit közelebbről a német evangélikus egyházak ismertetője alapján: A Jehova tanúi szekta, azaz olyan közösség, amely a keresztény hagyományhoz jelentős Biblián kívüli kinyilatkoztatást köt hozzá, és általában elutasítja az ökumenikus kapcsolatokat. Ok teljesen. Az államnak megfizetik az adót, eleget tesznek a tankötelezettségnek, ugyanakkor elutasítják az állam jelképeit, a (fegyveres és fegy6 Ilyen a szombat megünneplésének központi tanítássá tétele, arra való hivatkozással, hogy a vasárnapot Nagy Constantinus vezette be 321-ben. Ignatius antiochiai püspök (+ 117) a magnésziaiakhoz írott levelében (9, 1) megemlíti, hogy a keresztény hitre tért zsidók sem a szombatot, hanem Krisztus napját ünneplik. - Dán 8, 14 magyarázata, hogy Jézus 1844-ban megkezdte a mennyei szentély megtisztítását. -Jel 12, 17 érteimébén ők „a többi gyülekezete". Jel 14, 6-12-ben a fenevad a pápaság, bélyege pedig a vasárnap megszentelése, rájuk azonban a 12. v. vonatkozik. Rüdiger Hauth: Adventiste Münchener Reihe, Evangelischer Presseverband für Bayern, 1994. 56 és Handbuch Religiöse Gemeinschaften VELKD, Gütersloher Verlagshaus 1993. 233kk 7 Kiss Endre: A mindennapi tudat és a szekták, Egyház és Világ 1993. június 18k, 19