Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szentpétery Péter: Hol a határ? Egyház, szekta, kultusz, álvallás, valláspótlék

vertelen) katonai szolgálatot, és nem vesznek részt a választásokon. A vérátömlesz­tést is „kannibalizmusnak" nevezik. 8 A Krisna-tudat Nemzetközi Társasága neohinduista mozgalom, közösség. A hin­duizmus esetében nehéz szektáról beszélni, hiszen nincs olyan szilárd tanrendszere, amelyhez képest az eltérést nyilvánvalóan ki lehetne mutatni. Elég ha bizonyos alapelveket elfogad. Bár szigorúan szabályozott életük, a hajnali négykor kezdődő meditáció, a furcsa ruházat, életidegenség a többség számára taszító lehet, adminiszt­ratív fellépést mégsem indokol. 9 Igaz, ha csak rajtuk múlna, szívesen bevezetnék a kasztrendszert. Az Egyesítő „Egyház", ismertebb nevén Moon-szekta a kézikönyvben ifjúsági vallásként (Jugendreligion) szerepel, a kifejezést Haack vezette be 1974-ben, azokra az új vallási mozgalmakra vonatkoztatva, amelyek elsősorban a 18-35 éveseket kívánják megnyerni. Eszerint a Krisna-hit és a szcientológia is ide tartozik. A koreai „tiszteletes" (1919-) önmagát Jézus műve beteljesítójeként (negyedik), házasságát „a Bárány mennyegzójeként" (Jel 19, 6 kk) hirdeti. Atagoktól feltétlen engedelmességet követel, az állandó agymosástól személyiségük torzul, korábbi kapcsolataik megsza­kadnak. 10 Ez nagyobb figyelmet érdemel, mint a tömeges „esküvők" a találomra kiválasztott társakkal, legutóbb a múlt év nyarán 36 ezer pár 163 országból. 11 A szcientológia a pszicho-szervezetekhez (pszichokultuszokhoz) tartozik, amelyek különböző eredetű pszichotechnikákat alkalmaznak a tagok életének megváltoztatá­sára és szabályozására. Most csak annyit említsünk, hogy az alapító L. R. Hubbard „Etikájának" célja igen különös: „az ellenséges szándékokat el kell távolítani a környezetből." Ha pedig ez megtörtént, az „idegen szándékokat", azaz, a csoportétól eltérőket is el kell távolítani. így lesz lehetséges mindenki számára a haladás. 12 Hová?! A szekták, kultuszok, különféle vonzó és kevésbé vonzó vallási közösségek létét egy demokratikus államban kénytelenek vagyunk tényként elfogadni. Hiszen mind­addig, amíg mások életét, testi épségét, egészségét nem veszélyeztetik, csak valami­féle cenzúrával, „gondolatrendőrséggel" lehetne fellépni ellenük. A más szervezetek­ben elkövetett bűn, erkölcstele»ség azonban nem fedheti el, nem bagatellizálhatja emberek „vallásos" tönkretételét. Ez természetesen a (keresztény) egyházakra, kép­viselőikre is vonatkozik. Ha pedig kifejezetten törvénybe ütköző visszaélés nem mutatható ki, az egyházaknak akkor is rá kell mutatniuk a Szentírással összeférhe­tetlen tanításokra. Úgy látszik, hogy a „szektakérdés" komoly gondot okoz az egykori szocialista országokban, különösen a volt Szovjetunióban. Egyházi konferenciákon állandóan előkerül. Tegyük hozzá, hogy nálunk - úgy tűnik - mintha jelentőségénél nagyobb publicitást kapna. Az Oktatáskutató Intézet említett felmérése is ezt támasztja alá: „A Magyar Gallup Intézet 1993 áprilisában véletlenszerűen kiválasztott felnőtte­ken vizsgálatot végzett, aminek egyik kérdés-blokkja éppen a kisebb egyházak társadalmi ismertségére vonatkozott. A vizsgálat nagyon tarka, sokszínű képet 8 Handbuch (ld. 6. jegyzet) 243 és 288k 9 i.m. 617kk 10 i.m. 819kk 11 Az igaz család és én - Sun Nyung Moon tiszteletes, Világbéke Szövetség, Pesti Vigadó 1995. novem­ber 10. 9 - itt 360 000 szerepel, hibásan. A beszéd a másnapi Magyar Hírlapban egész oldalas fize­tett hirdetésként is megjelent. 12 Handbuch (ld. 6. jegyzet) 859k, 875 A könyv minden közösséggel kapcsolatban gyakorlati tanácsokat ad. Lényegében mindent elárulnak az egyházi helyiségek esetleges rendelkezésükre bocsátására adott válaszok (kivételesen, semmi esetre sem, nem jön számításba, nem lehetséges, stb.).

Next

/
Thumbnails
Contents