Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Szelényi Iván: Kapitalisták nélküli kapitalizmus
gazdaság működésére. Az új hatalmi elitnek a maguába tehát minden valószínűség szerint éppen annyira beletartozik az újpolitokrácia, mint a technokrata-menedzseri réteg. Továbbá az új technokrata-politokrata uralom legitimációja - mely a szakértelemre fektetett oly nagy hangsúlyt - különösen fontossá tette a véleményformáló elit értelmiség beépülését, felvételét az új hatalmi elitbe. Az új hatalmi elitnek három komponense van: a technokrata-menedzserek, a politokrácia és a véleményformáló elit értelmiség. 1993-as felmérésünk adatai valóban azt mutatják, hogy gazdasági helyzetének objektív mutatóit tekintve a nagyvállalati menedzseri rétegek és a politikai és a kulturális elit igencsak hasonló egymáshoz, hasonló színvonalú lakásokban élnek, hasonló az esélyük, hogy egyéb ingatlantulajdonnal vagy értékes vagyontárgyakkal rendelkezzenek. így jutottam arra a következtetésre, hogy ha a kommunizmus széthullása utáni Kelet-Európa társadalmi struktúrájának differencia specifikáját keressük, akkor talán a legfontosabb, ha erről a társadalmi alakulatról, mint posztkommunista menedzserizmusról beszélünk. A posztkommunista menedzserizmus a kapitalizmusba való átmenet egy történetileg sajátos stratégiája. Ennek a stratégiának a lényege, hogy a szocialista tulajdonviszonyoknak magántulajdonosi viszonyokká való átalakítását - tulajdonos polgárság hiányában - a kései államszocializmus technokrata-menedzser rétege végzi el. Ebben fő szövetségese az új politokrácia, de e stratégia sikeres működése feltételezi, hogy az egymással összefonódó technokrata-menedzser réteg és politokrácia megnyeri a véleményformáló elit értelmiség támogatását is. Legalábbis ideiglenesen, amíg egy tulajdonos nagyburzsoázia nem jön létre. Atársadalom csúcsát tehát egy - e három rétegből összefonódó - hatalmi elit foglalja el. Az ebbe való bejutáshoz nem annyira gazdasági tökére, mint inkább értelmiségi szaktudásra, -kulturális tőkére, illetve jó személyes kapcsolatokra - vagyis szociális tőkére van szükség. Menedzserek a posztkommunizmusban és a fejlett piacgazdaságokban Nos, még ha elfogadható is az a feltevés, hogy a jelenlegi kelet-európai gazdasági rendszer meglehetős pontossággal leírható posztkommunista menedzserizmusként, megkülönbözteti-e ez a kelet-európai új kapitalizmusokat a kapitalizmusok más létező formáitól? A posztkommunista menedzserizmus tételemet bírálók leggyakrabban azt kifogásolják, hogy a „menedzserizmus" univerzális jelenség, vagyis a posztkommunista menedzserizmus hipotézisével nem sikerült a posztkommunista társadalom differencia specifikáját megtalálnom. [...] A posztkommunista menedzserizmus a tőkés gazdaságba való átmenet stratégiája, tehát a kelet-európai kapitalizmus korai szakaszában figyelhető meg. Deklarált célja a még nem, vagy még csak kevéssé létező személyes magántulajdon létrehozása. A technokrata-menedzserek a posztkommunista átalakulás során nem a tulajdonos polgárság helyét foglalják el, mint a posztkapitalista menedzserizmus elmélete szerint a fejlett kapitalizmusban, legyőzött ellenfelük az államszocializmus uralkodó rendje. Éppenséggel a tulajdonos polgárság létrehozatalán szorgoskodnak vagy legalábbis deklarált céljaikat tekintve erre törekszenek. A posztkommunista társadalomszerkezet megkülönböztető sajátossága, hogy hiányzik belőle a nagypolgárság. A posztkommunista menedzserizmus egy tőkés gazdaság logikáját tükrözi, szó sincs tehát itt arról, amiről mondjuk James Burnham írt a Menedzserek forradalma
