Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szontagh Pál: Luther Márton, a pedagógus

meg Melanchthon a reformáció iskolaprogramját. Ez kötelezővé tette az oktatást (akár kényszerítéssel is), hiszen az írni-olvasni tudás szükséges volt a Biblia forgatásához. Legalsó fokon csak naponta 1-2 órát foglalkoztak tanulással, és az elméleti oktatás mellett fizikai (általában mezőgazdasági) munka is folyt. Később a tudományokat fokozatosan sajátíttatták el a gyermekekkel. Az első fokozatban a latin nyelv elemeivel, illetve az írás-olvasással foglalkoztak. A tananyag az abc-ből, a Miatyánkból, az Apostoli Hitvallásból, Donatus és Cato műveiből és zenélésből (éneklésből) állt. A második fokozatban már a nyelvtan elemeivel is megismerkedtek a tanulók. A latin nyelvtant Aesopus meséin keresztül mutatták be. Szerepelt még a tananyagban Plautus, Terentius, egyes bölcs mondások megtanulása és leírása, illetve az együttzenélés. A hét egy napján a keresztény hit és élet dolgairól tanítottak. A harmadik fokozatban megismertették a diákokat a latin nyelvtan teljességével Vergilius, Ovidius Metamorfózisa, illetve Cicero művei alapján. A továbbtanulás lehetőségét a jóképességű, de szerény anyagi körülmények között élő diákoknak is biztosították alapítványi ösztöndíjak támogatásával. Legfelső szinten, az egyetemi nevelésben is történtek változások. A Facultas Artiumon eltörölték Arisztotelész „érdemein felül" való tiszteletét, hisz Arisztotelész munkáiból Luther szerint keresztény ember nem tud tanulni semmit. Csak a Logika, a Retorika és a Poétika maradt meg a tananyagban, ezek is jelentéktelenebb súllyal, mint eddig. A teológusoknak tanulmányozniuk kellett a Szentírás eredeti nyelveit. „... mert nem tagadhatjuk, hogy habár az evangélium kizáróan a Szentlélek által jutott hozzánk [...] mégis a nyelvek segítségével jött, és általuk gyarapodott és általuk kell, hogy megőriztessék."

7 A lelkésznevelés alapja természetesen a Bibliához való ragaszkodás, s ezt egészíti ki a bibliamagyarázók tanulmányozása. A teológia egyértelműen a Szentírás teológiájává válik. „Abibliai nyelv a hüvely, melyben a szellemnek kardja van elrejtve. Az a szekrény, amely ezt a kincset tartalmazza, az az edény, amelyben ez az ital áll. Az a tál, amelyben ez az étel megtalálható."

8 - mondja Luther. Az orvosi fakultás ügyeibe nem szólt bele. A jogi karon mellőztette a középkori egyházjog tanítását, s mint mindennek, úgy a jog mértékéül is a Szentírást állította. A jogászokat közérthetőbb, kevésbé cikornyás szóhasználatra intette. Luther szerint az egyetemi könyvtárak könyvállományán is változtatni kellett. Egyes ókori szerzőket túlzott szabadosságuk miatt kidobatott: „Fölötte szükséges volna Juvenalis, Martinalis, Catullus könyveit és Vergilius Priapus-verseit a könyvespolcokról és főleg az iskolákból kiválogatni, kitiltani, kidobálni, mert olyan szégyentelen és vaskos dolgokat írnak, hogy olvasásuk nem eshetik az ifjúságnak súlyos ártalma nélkül."

9 Az egyetemi könyvtáraknak Luther szerint a Szentírás különböző nyelveken írt fordításait, a Szentírást magyarázó könyveket, nyelvtanulásra alkalmas könyveket, a hét szabad művészettel

0 foglalkozó könyveket, orvos- és jogtudományi műveket és históriai munkákat kell tartaniuk. Luther elismerte a világi foglalkozásokat is, hiszen mindenkinek a maga által választott életpályán kell szolgálnia Istent, de a világi pályákon mozgóknak is éppen olyan fontos, hogy jól képzettek legyenek, mint az egyháziaknak. Az uralkodónak különösen, ha nem saját érdeméből kerül a közösség élére - fontos a tudomány. 7 Fináczy: i.m., 210-211. 8 Ottlyk: A pedagógus Luther, 35. 9 Luther: i.m., 213. 10 A hét szabad művészet (septem artes liberales): Latin grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, muzsika